A GYSEV története  – széchenyis szálakkal

A vasúttörténetírás hálás téma. A régi járművek, a közlekedés történetéhez kapcsolódó érdeklődés kiemelkedik az egyéb ipari, gazdasági, vagy tudományos szakterületek története iránt megmutatkozó közönségigény közül. Az általános érdeklődés – a szintén sokakat érdeklő helytörténeti és családtörténeti kiadványokhoz hasonlóan – természetesen különböző színvonalú munkákat eredményez az elsődleges forrásokat nem használó, szöveggyűjteményként értelmezhető kompilációktól a tudományos igényességgel megírt munkákig. Szintén sajátos műfajt képviselnek a vállalati irodalom termékei, amelyeket a nagyobb múlttal rendelkező gazdasági társaságok, jellemzően egy-egy kiemelkedő évforduló alkalmából adnak ki. Tóth Sándor Frigyes soproni vasúttörténész ebben a metszetben minden tekintetben középen álló, a vasútbarát nagyközönség számára is érdekes, a vállalati PR céljait is szolgáló és a tudományos kutatás számára is hasznosítható munkát készített a GYSEV Zrt. 150 éves jubileumára „A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút kronológiája képekben” címmel.

Tóth Sándor Frigyes a drezdai Friedrich List Közlekedési Főiskolán, vasúti járműtechnika szakon végzett 1979-ben. Az intézmény a Drezdai Műszaki Egyetembe törté[1]nő beolvadásáig a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola fontos németországi (Német Demokratikus Köztársaság-beli) partnerintézménye volt. Műfaja kronológia, tehát dátumokhoz kötve felsorolja a vállalathoz kapcsolódó fő eseményeket, melyet páratlan dokumentum és fényképanyag egészít ki. A dokumentumok felkutatásával a GYSEV történetét öszszegző monografikus mű alapjait teremtette meg a szerző. Különösen, ha figyelembe vesszük a kötet nagytest[1]vérét, a szerző magánkiadásban meg[1]jelent, „A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút kronológiája” című, azonos koncepcióval megjelent hatkötetes kiadványt, amely közel háromezer oldalon bővíti a közreadott dokumentumok körét. A kis példányszámban kiadott munkát a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében, vagy az Országos Széchényi Könyvtárban lehet tanulmányozni. A témában elmélyedni vágyóknak még egy szerzőt szeretnék kiemelni. A térségbeli vasúti közlekedés és a társadalom kapcsolatának magas színvonalú, tudományos alaposságú feldolgozását Horváth Csaba Sándor, a Széchenyi István Egyetem Apáczai-karának oktatója végzi. A szép kiállítású kötet a 150 éve, 1872. október 15-én elfogadott, a Győrtől Sopronon át Ebenfurt irányában az ország határáig elvezetendő elsőrendű gőzmozdonyvasút kiépítéséről szóló 1872. XXVII. számú törvénycikk kibocsátásának jubileumára jelent meg. A GYSEV Zrt. erre az időpontra, mint működésének indulására tekint. Az emberi emlékezet és intézményi évfordulók sajátossága is, hogy egy kitüntetett időpontot ragad meg emlékezésre. A történeti elemzés szempontjából ezek az események a legtöbb esetben egy hosszabb folyamat részei, amit a kronológiában felsorolt események is alátámasztanak. A törvény kihirdetését követően az Ebenfurt-Sopron-Győr vasútvonal építkezése 1873-ban kezdődött meg. A vasúti részvénytársaság 1875-ben alakult. A Győr és Sopron közötti vasútvonalat 1876-ban nyitották meg, míg a Győrtől a magyar-osztrák államhatárig húzódó teljes vasútvonalon 1879-ben indult meg a forgalom. Az első világháborúig tartó időszakot tekintve a GYSEV története a dualizmuskori Magyarországon meginduló ipari modernizáció és gazdasági átalakulás jellemző példája – az 1896-ban alapított győri Magyar Waggon- és Gépgyárhoz hasonlóan. A megalakított társaság mögött frankfurti gyökerű, de nemzetközi tevékenységet végző Erlanger Bankház magyarországi érdekeltségei álltak. Ebből a korszakból a történeti kronológiát korabeli dokumentumok, részvények, térképek, tervek, újságcikkek egészítik ki. Érdemes megemlíteni a Fertő-tó keleti oldala vasúti forgalmának ellátására 1897-ben alapított Fertővidéki Helyi Érdekű Vasút Részvénytársaságot (FHÉV), amely a mai napig a GYSEV tulajdonaként működik. Mint később látni fogjuk, a FHÉV a GYSEV mellett a szocialista korszakban különlegességnek számító vállalatként Ausztriában is működött. A két világháború közötti időszak kronológiáját a fent említett egyedi dokumentumok mellett és vasúti járműveket és épületeket ábrázoló történeti értékű fotók mellett megjelennek a korabeli vasutat működtető emberek, az állomások személyzetének csoportfotóitól kezdve a Soproni Mozdonyvezető Körének tablóján át a vasúti éttermek személyzetét megörökítő fotókig.

Fotó: GYSEV

A békés korszakot megörökítő felvételeket a második világháború eseményei követik, melyet a vasutat ért bombatalálatok térképei, az elpusztult épületeket dokumentáló felvételek, és a háborút követő újjáépítés fotói egészítenek ki. A világháború után egy gyökeresen megváltozott történeti korszakba lépünk át. 1945 után az osztrák érdekeltségek miatt a GYSEV és FHÉV de facto államosítása elmaradt, a két vállalat részvénytársaságkét működött tovább a Magyarországon kialakult a szovjet típusú rendszerben is. A szocialista korszak fotói közé főleg Sopron és osztrák területekről származó fényképek kerültek, de felbukkan felvétel például a győri Rába-híd 1984. évi avatásáról is. A rendszerváltást követő időkből a vasútvállalat magyarországi területi terjeszkedését és az uniós csatlakozás következményeit emelem ki. 2001 óta a GYSEV üzemelteti a Sopron–Szombathely vasútvonalat, amelyhez tíz éven belül a kőszegi, porpáci leágazások, a Rajka–Porpác és Körmend–Szentgotthárd vasútvonalak csatlakoztak. Az uniós csatlakozást követően helyreállt a történelmi okokból szétszakadt regionális közlekedési hálózat egy része, a Bécs–Bécsújhely–Németkeresztúr, illetve a Bécs-Pozsony vonalon, valamint a Nezsider felé közlekedő, az osztrák államvasút által működtetett járatok a magyar pályaszakaszokat is igénybe veszik. Az uniós versenyszabályozási előírások miatt pedig leváltak az anyacégről az áruszállító üzletágak, amelyet a magyar oldalon a GYSEV CARGO Zrt., az osztrák oldalon a Raaberbahn Cargo Gmbh végez. A kötet függelékébe került hasznos adattár a GYSEV üzleti teljesítményéről fellelhető adatokat és a vezetők adatait tartalmazza. Különlegességként az első mozdonyvezetők neveit is felsorolja. A GYSEV vonalai Győr nyugatról érkező vasútforgalmának jelentős részét biztosítják, az innen érkező vonatok Győrbe érkezve lépnek át a MÁV üzemterületére. A GYSEV központja a győri pályaudvar előtt húzódó Vásáréren működött 1875–1880 között, majd az üzletigazgatóság 1880-ban Sopronba költözött. 1898 óta folyamatosan a mai Mátyás király utca 19. száma alatti székházban működik. (A vállalat magyarországi székhelye 2004 előtt Budapesten volt.) Az 1968-ban alapított Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola fontos fel[1]adata volt a vasúti ágazat szakember[1]utánpótlásának biztosítása. A vasúti szakemberek képzését a Vasútközlekedés Felsőfokú Technikum beolvadásával Szegedről költöztették Győrbe 1974-ben. A GYSEV és a főiskola közötti kapcsolatot „A jövő üzemmérnöke” főiskolai lap digitalizált archívumából származó három cikk rövid bemutatásával illusztrálom. 1975 októberében Lisiczky Lajos igazgató „A GYSEV szerepe Győr-Sopron megye városainak közlekedésében” című cikkében részletesen ír a vasút[1]társaság korai működésének győri vonatkozásairól. A GYSEV Győrben önálló épített állomást a város dél-nyugati külső kerületeiben fekvő Kálvária-réten (melynek tervrajzait megtaláljuk a kronológiában is). Azonban a központtól való távolság gondokat okozott, amelynek megoldására a személyszállítás terén az omnibusztól a lóvasútig számos szolgáltatást bevezettek, a teherfogalom megkönnyítésére pedig a győri főpiacon árufelvételi irodát nyitottak, míg a Rába-parton gabona rakodóhelyet alakítottak ki.

A GYSEV 1885-től az addigra magyar állami tulajdonban került győri pályaudvart használta személyszállítás céljára. A főiskola oktatói és hallgatói rendszeresen szerveztek kirándulás a GYSEV üzemeltetésében Nagycenken működő – és egyben a névadó Széchenyi Istvánhoz is kötődő – múzeumvasúthoz. 1987 májusában például egy nagycenki konferencia szünetében a főiskola akkori vezetői, Horváth András és Kiscelli László a mozdonyt is vezethették. 1990 áprilisában Hanz Gustav Edőcs Gőzmozdonyok című kiállítását Megyik Ferenc, a GYSEV akkori igazgatója és Szekeres Tamás, a Széchenyi István Főiskola főigazgatója közösen nyitotta meg. A kronológia alapján Hanz Gustav Edőcs 1976 és 1979 között a GYSEV osztrák üzemvezetőségének igazgatója volt, amely posztot édesapja, Edőcs János 1934 és 1938 között szintén betöltötte. Hanz Gustav Edőcs elismert fotográfusként nemcsak a vasutak, hanem a Hortobágy lelkes fotósa volt és cigányportéival is jelentős hírnevet szerzett. A GYSEV, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola és utódintézményei, így a Széchenyi István Egyetemen végzett hallgatók számára fontos felvevő vállalat. A Győrben végzett diákok közül az intézmény számos vezetőt is adott. A jelenlegi menedzsmentben Széchenyi-alumni Kövesdi Szilárd elnök-vezérigazgató, Varga András gépészeti igazgató, Boda János, a GYSEV CARGO Zrt. vezérigazgatója és Ikker Tibor pályavasúti igazgató. Az eredeti dokumentumok, cégiratok, térképek, tervrajzok, fényképek és korabeli kiadványok jó minőségű reprodukcióit tartalmazó kötetet minden vasútbarát és a régió helytörténete iránt érdeklődő számára jó szívvel ajánlom.

/ Tóth Sándor Frigyes: A Győr-Sopron Ebenfurti Vasút kronológiája képekben. Sopron, GYSEV Zrt. 2022. IV, 341 p. /

FORRÁS: Széchenyi Alumni Magazin 2022 tél