Felsorolni is nehéz, hány ösztöndíjat, OTDK-megmérettetést és jogász szakos hallgatók számára megrendezett versenyt nyert meg az elmúlt öt évben Szabó Lívia, a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának frissen végzett alumnája. Túl van az államvizsgákon, átvette diplomáját, de nem szakad el az egyetemtől, hiszen ősztől jogtudományi PhD-képzésben folytatja tanulmányait az Audi Hungaria Zrt.-nél betöltött főállása mellett.
Szabó Lívia négyszer nyert köztársasági ösztöndíjat, csaknem tíz alkalommal kapta meg az Igazságügyi Minisztérium Kiválósági Jogászösztöndíját, a tavalyi Országos Tudományos Diákköri Konferencián az Innovációs és Technológiai Minisztérium különdíját kapta meg, tavasszal pedig egyike volt annak a tíz tanulónak, aki a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány hallgatói ösztöndíjában részesült. Volt a Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék demonstrátora, tevékenykedett a hallgatói önkormányzatban, a Batthyány Lajos Szakkollégiumban – utolsó éveiben főtitkárként – és az ELSA (Európai Joghallgatók Szövetsége) Győr Egyesületben – hogy csak néhányat említsünk. Most, hogy ötéves képzése végére ért, arra a kérdésre, hogy jó döntésnek bizonyult-e a Széchenyi István Egyetem jogi karát választani, határozott igennel felelt.
Még bőven érettségi előtt állt a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumban, amikor a jogászi hivatás iránt elkötelezett ismerősei, jogász szakos hallgató barátai javaslatára megfogalmazódott benne a jogászképzés iránti érdeklődés. „Meggyőzött a győri jogi kar, hiszen egyszerre kiemelkedő a hazai képzési palettán, mégis családias a légkör. Itt nem csak névtelen Neptun-kódok vagyunk, hanem van lehetőség valódi, személyes kapcsolat kialakítására az oktatókkal. Hallgatóbarát a kar elhelyezkedése is, ami az összetartozás érzését erősítette bennünk.”
Kiemelte, hogy országosan is pozitív elbírálásban részesül a győri képzés, amit a fővárosban működő ügyvédi irodánál töltött gyakorlati idejében személyesen is megtapasztalt, illetve a vidéki egyetemek számára az Igazságügyi Minisztérium által nyújtott ösztöndíjlehetőség is pluszmotivációt adott neki a tanuláshoz. „Nyugodtan kijelenthetem, hogy jó alapot adott a győri képzés. Aki szeretne itt valamit elérni, annak minden feltétel adott: az oktatás színvonala, a különböző versenyek és kurzusok, valamint a támogató oktatói légkör.”
Arra a kérdésre, hogy számára ki volt kiemelkedő mentor és motiváló oktató, Szabó Lívia elmondta: „Dr. Lévayné dr. Fazekas Judit dékán asszonynak sokat köszönhetek. A legutóbbi Tudományos Diákköri Konferencia versenyen konzulensemként támogatott, végigkísérte egyetemi pályafutásomat, ösztönzött a tudományos életben való aktív részvételre, illetve olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy a jövőbeli PhD-képzésben is tőle tanulhatok, ő lesz a témavezetőm. Dr. Keserű Barna Arnold tanár úr pedig sokat segített abban, hogyan kell koherens TDK-dolgozatot készíteni, mire érdemes figyelni a szakmai versenyekre való felkészüléskor. Dr. Kecskés Gábor tanár úrnak pedig rendkívül hálás vagyok azért az odafigyelésért és töretlen támogatásért, amelyet egyetemi éveim során tapasztaltam. A győri karon valamennyi oktató mindent megtesz a hallgatói közösségért, emellett úgy gondolom, szerencsések vagyunk, hogy a szakma ily jeles képviselőitől tanulhatunk.”
A rengeteg versennyel, amelyen az elmúlt években elindult – legyen szó TDK-ról, OTDK-ról, táncversenyről vagy sárkányhajófutamról – a határai feszegetése mellett az volt a célja, hogy minél több területet megismerjen, magabiztosabb legyen. „Már a gimnáziumban megvolt a kialakult versenyritmusom, akkor még versmondó- és Kazinczy-versenyeken indultam a sport mellett. Amikor elkezdtem az egyetemet, már egyértelműen olyan megmérettetésekre jelentkeztem, amikről tudtam, hogy segítenek abban, hogy eldöntsem, az adott jogi terület – például a polgári jog vagy a büntetőjog – mennyire illik hozzám.”
Szabó Lívia egyetemi évei azonban nem csak a tanulásról és a versenyre készülésből álltak. Személyében igazi közösségi embert ismerhettünk meg, aki maximálisan kiélvezte a campus kínálta szórakozási és sportolási lehetőségeket. Lapátolt az egyetemi sárkányhajócsapatban, amelynek tagjaival első helyezést ért el a szegedi Jurista Kupán. A röplabdacsapatot is erősítette, de a szerdai egyetemi bulik sem maradtak ki az életéből. Mindemellett belekóstolt a szinkronúszásba, a női kickbox világába, azonban a legtartósabb szerelem a tánc volt az életében. Háromévesen kezdett táncolni, majd egészen húszéves koráig több stílus és egyesület elkötelezettje is volt. Az egyetem utolsó éveiben mondott csak le róla, amikor az edzéseket és versenyeket már egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a tanulással. A sport azonban az élete része maradt, de már csak a szellemi munkát ellensúlyozandó, legyen szó futásról vagy egy otthoni aerobicedzésről.
Arra a kérdésre, hogy mi az a három szó, ami az egyetemi éveit jellemezte, azt válaszolta: „A kitartás, amit mindenképp megemlítenék. Aztán a hála, amit elsősorban a családom irányába érzek, hiszen édesanyám és testvérem rengeteget támogattak abban, hogy ide eljussak, valamint a végig mellettem álló barátaim nélkül sem sikerült volna. Végül az áldozat szó jut eszembe, ami tudom nem túl pozitív, de mégiscsak meghatározta az elmúlt éveimet – végtére is, minden nap az Áldozat utcába mentünk, ott van ugyanis a jogi kar.”
A jövőre vonatkozóan Szabó Lívia kifejtette, hogy bár érdeklődése még fokozatosan formálódik, leginkább a polgári jog területe fogta meg, ezért doktoranduszként ebbe az irányba tanul tovább. Mindezt persze már munka mellett teszi, amivel kapcsolatban hangsúlyozta: „Álmomban sem gondoltam volna, hogy már az utolsó államvizsgám után négy nappal munka állhatok. Az Audi Hungaria Zrt. jogi osztályán korábban voltam gyakornok másfél évig, és ezek szerint beváltam (nevet), hiszen most már főállású munkatárs lehetek, amiért nagyon hálás vagyok.”
