A Széchenyi István Egyetem tizenkét kutatója került fel a világ tavalyi legjobbjait összesítő Stanford-listára

A Széchenyi István Egyetem 12 kutatója szerepel a világ tudósainak legjobb két százalékát bemutató, 2026-os Stanford-listán, amely a tudományos teljesítményt és a publikációk nemzetközi hatását értékeli. Az eredmény az intézmény tudománytámogatási rendszerének sikerességét is jelzi, amely a publikálástól a konferencia-részvételen át a szakmai mentorálásig számos lehetőséget biztosít.

Október 7-én tették közzé a Stanford Egyetem nevéhez kötődő, globálisan elismert rangsor legfrissebb eredményeit. A lista a világ legnagyobb hatású kutatóit azonosítja a tudományos publikációikra érkező hivatkozások és más bibliometriai mutatók alapján. A John P. A. Ioannidis, az egyesült államokbeli egyetem professzora által kidolgozott módszertan a Scopus nemzetközi tudományos adatbázisára épül.

A rangsor két külön kategóriában értékeli a tudományos eredményességet. Az egyik a teljes kutatói életpálya során elért hatást vizsgálja, míg a másik az utolsó lezárt év, jelen esetben 2025 idézettségi adatait veszi alapul. Az utóbbin a friss kimutatás szerint Magyarország 371 kutatóval a 42. helyen szerepel a nemzetek között.

A Széchenyi István Egyetem 12 kutatóval képviselteti magát a 2025-ös év tudományos hatását értékelő listán, amelyen Abderahman Rejeb, Szabó Attila, Petar Sabev Varbanov, Dávid Lóránt Dénes, Fischer Szabolcs, Majid Rad Movahedi, Adrienn Dineva, Lendvai László, Varga László, Zahra Zahid Piracha, Páll-Gergely Barna és Orosz Tamás neve található meg. A teljes életpályát értékelő kategóriában ugyancsak 12 kutatót tartanak nyilván a Széchenyi-egyetemhez kapcsolódóan.

Az intézmény nemzetközi tudományos teljesítményének erősödését a publikációs adatok is alátámasztják.

A Scopus adatbázisában a Széchenyi István Egyetemhez kötődő közlemények száma a 2021-es kevesebb mint 300-ról 2025-re 1200 fölé emelkedett, azaz megnégyszereződött. Ugyanezen időszakban a rájuk érkező éves hivatkozások száma 2177-ről 12.375-re, vagyis csaknem hatszorosára nőtt. Mindez a tudományos eredmények szélesebb körű nemzetközi megjelenését és visszhangját jelzi.

Dr. Lukács Eszter professzor, az egyetem nemzetközi és stratégiai kapcsolatokért felelős elnökhelyettese elmondta: a kedvező folyamatok hátterében az intézmény átfogó tudománytámogatási rendszere is áll, amely a kutatói tevékenység különböző szakaszaiban kínál segítséget. Ennek részeként az egyetem hozzáférést biztosít tudományos adatbázisokhoz, folyóiratokhoz és szakkönyvekhez, valamint támogatja a kutatói profilok kezelését és a publikáláshoz megfelelő folyóiratok kiválasztását. A tudományos közlemények megjelentetését anyagi eszközökkel is ösztönzi: a különböző kiadókkal kötött megállapodások díjmentes publikálási lehetőségeket teremtenek, a Publikációs Támogatási Program keretében pedig 2025-ben 253 közlemény megjelenését segítették. Emellett Tudományos ösztöndíjjal ismerik el a tudományos teljesítményeket, amelynek összege a több százezertől a több millió forintig terjedhet.

Az elnökhelyettes hozzátette: a támogatás a kutatói kompetenciák fejlesztésére és a nemzetközi kapcsolatok bővítésére is kiterjed. A nyelvi lektorálás mellett tudományos írással és előadói készségekkel foglalkozó képzések, előadás-sorozatok segítik az oktatókat és kutatókat. Az intézmény ezenkívül nemzetközi publikációs lehetőségeket kínáló konferenciákat szervez, támogatja a konferencia-részvételt és a külföldi szakmai tapasztalatszerzést, valamint vendégprofesszori programokkal erősíti a tudományos együttműködéseket.

Dr. Lukács Eszter hangsúlyozta: a tudománytámogatási rendszer fontos eleme a tudás és a tapasztalat intézményen belüli megosztása is. Az egyetemen egyre több olyan, nemzetközileg elismert kutató tevékenykedik, aki saját eredményei mellett mások szakmai előrelépését is segíti. A Publikációs Mentor Programban jelenleg 42 tapasztalt kutató támogat 62 kollégát, nyolc kar 27 tanszékén. Ezáltal az egyéni sikerek az egész közösség fejlődéséhez is hozzájárulhatnak.

„A Stanford-listán elért eredmény így nemcsak az érintett kutatók elismertségét mutatja, hanem az egyetem azon törekvését is visszaigazolja, hogy a kutatási kiválóságot széles körű intézményi támogatással és az együttműködések ösztönzésével erősítse” – fogalmazott.