Smart4factory: Találmányból céget alapítottak a Széchenyi-egyetemen végzett mérnökök 

Iparban edzett mérnökök, kreatív tervezők és nyílt gondolkodású tanácsadók. Ez a smart4factory, azaz Horváth Benjamin, Szaif Tamás és Szabó László. A vállalkozást alkotó három szakember mindegyike a Széchenyi István Egyetemen szerezte diplomáját, és az alapokat ahhoz, hogy sikerrel érvényesüljenek a munka és a startup világában.

A Győr-Moson-Sopron megyei kereskedelmi és iparkamara épületében, a startup cégeknek fenntartott irodák egyikében találkozunk a smart4factory két alapítójával, no és magával a termékkel, amelyre a vállalkozás épül. Szaif Tamás 2001-ben villamosmérnökként végzett egyetemünkön, míg Horváth Benjamin 2017-ben lett mechatronikai mérnök – mindketten automatizálási szakirányban.

Bátaszékről származom, mechatronikai technikusnak Szekszárdon tanultam” – kezd Tamás az élettörténetébe. – ” A mechatronika és az elektronika mellett a programozás iránt is érdeklődtem, Budapest iránt azonban nem. Számomra egyértelmű volt, hogy a felsőoktatási tanulmányaimat nem a fővárosban, hanem Győrben fogom elvégezni. S hogy milyen jól döntöttem, azt talán az is jelzi, hogy a főiskolai éveket a mai napig visszasírom. Nagyon jó közösségbe csöppentem, a tanulással sem volt problémám, a diákköri konferenciákon például helyezéseket is elértem. Puklus Zoltán tanár úrral másfél éven át nagyon sokszor dolgozhattam együtt, de rajta kívül is számos olyan oktatót tudnék felsorolni, akiknek rendkívül sokat köszönhetek. Külön ezúttal Borbély Gábor nevét említeném, no és a legendás Kuti Józsefet. Utóbbiról elég annyi, hogy hihetetlen mennyiségű tudás egy végtelenül szerethető emberben összpontosult.

Szabó László ( b ) Horváth Benjamin ( k ) Szaif Tamás ( j )

fotó: smart4factory

Tamás szerint a felsőoktatásban töltött évek megfelelő szakmai alapot és olyan gondolkodásmódot adnak, hogy azzal feltalálhatja magát akár egy frissdiplomás is az iparban. „Természetesen, nem a termelésről beszélek, hiszen a termék-előállításhoz szükséges munkakörök nagy része eleve nem is jelenhet meg a képzésben. A specifikus ismeretanyagot mindig az adott cégnél kénytelen felszedni az ember. Az első két alkalommal e tekintetben nem igazán volt szerencsém. Először a Philipsnél helyezkedtem el, de hamarosan megszűnt a cd-üzletág, majd a Flextronics következett, ahol pedig az Xbox-gyártásnak – s persze nekem is – búcsút intettek. Így kötöttem ki 2002-ben Tatabányán, a Sanmina nevű amerikai elektronikai cégnél, ahová külsősként mind a mai napig dolgozom. Akkoriban, a munkámat segítendő komoly adatgyűjtésbe kezdtem, melynek köszönhetően a gyártás folyamatában nagyon sok kontrollt alakítottunk ki. Az így felépítendő monitoringrendszer kapcsán kezdett érlelődni bennem az a gondolat, hogy a megoldást érdemes lenne továbbfejleszteni és általánosítani, hogy az eszközök könnyen telepíthetők legyenek valamennyi, nyomtatott áramkört gyártó üzem számára. A saját termék fejlesztését olyannyira komolyan gondoltam, hogy ehhez társat is kerestem, s egy közös ismerős révén találtam Benire.

Az Audi Hungaria karosszériaüzemében ajtókért felelős gyártási mérnökként dolgozó Horváth Benjamint az elmondása szerint 14 évesen „csípte meg” az áram. ” A Pattantyús-Ábrahám Géza technikumban automatizálási technikusként végeztem, onnan egyenes út vezetett a Széchenyi István Egyetemre, a mechatronikai mérnöki szakra. Tamáshoz hasonlóan, nekem is meghatározó élményt jelentett az egyetemi időszak. Szívesen emlékszem vissza arra, hogy három esztendőn át a hallgatói önkormányzatnak is tagja voltam. A tanáraim közül dr. Horváth Péter volt számomra a leginkább meghatározó, aki meggyőződéssel vallotta: a mechatronikát nála nem hagyja el senki úgy, hogy ne tanuljon meg gondolkodni. Az iparba bekerülve éreztem és értettem meg, hogy mire is gondolt. S hogy bizony a tényszerű problémamegoldáshoz nem árt, ha az ember megtanult gondolkodni.

Benjamin sajnos „korán felnőtt”. Alig volt 17 éves, amikor az édesanyja deréktól lefelé lebénult. ” Az egyetemre kerülve jöttem rá arra, hogy tudnék számára járógépet készíteni. Mini vállalkozásba kezdtem, melyhez az erősségüktől függően kerestem hallgatótársakat. Mindenki nagyon segítőkész volt, Dőry Tibor például ingyen és bérmentve rendelkezésünkre bocsátotta a Mobilist, meetingekre és csapatmegbeszélésekre. Az egyik barátomon keresztül tamást is ez idő tájt ismertem meg. A járógép végül édesanyám halála miatt nem készült el, én pedig alkotói magányba vonultam. A szakmai és baráti kapcsolatok, meg persze a tudás megmaradt, így aztán tamással abban maradtunk, hogy amint a jelenlegi vállalkozásunk sikeres lesz, akkor befejezzük a projektet.


fotó: smart4factory

Ötletből találmány

Tamás először 2018 őszén kereste meg Benjamint az ötletével, de konkrétan jó fél év múlva javasolta azt, hogy érdemes lenne találmányára alapozva közösen céget is alapítaniuk. ” Miután nagyon tetszett a termék és a cégalapítás ötlete is, 2019 nyarán megszületett a smart4factory, októberben pedig már javában benne voltunk a startup életben, amely azóta is visz minket, mint a cunami – mondja Benjamin, majd a fejlesztés eredményére, az asztalon fekvő „controll boxra” (bi-box) mutat.

Idén megszületett a 3.5 verzió ” – veszi át a szót Tamás. – ” Ezt a terméket nyomtatott áramköröket gyártó üzemeknek fejlesztettük, melyeknek bár méréseik és viszonyítási alapjuk arra nézve ugyan van, hogyan termel a gyártósor, pontos visszacsatolásuk azonban nincs. A mi eszközünk összegyűjti az adatokat, melyeket azonnal az általunk kifejlesztett algoritmussal működő szerverre továbbít, onnan kerül ki az adat a monitorra, azonnali képet adva a gyártósor működéséről. Elemeztük azt is, hogy gyártósoronként hét ilyen eszközt kell telepíteni ahhoz, hogy a monitoringrendszer a lehető legnagyobb lefedettségű legyen. A legújabb és véglegesnek tekinthető változat kialakításában a korábbi verziók kapcsán fellépő plusz felhasználói igények segítettek. Ezzel párhuzamosan sikerrel dolgoztunk azon is, hogy minden lehetséges eseményre felkészítsük, hiszen egy hatékonyságnövelő eszköz nem blokkolhatja a gyártást.

Benjamin azzal folytatja, hogy jelenleg a termék és a rendszer ismertségének a növelésén dolgoznak. ” 2020 végéig tamással minden szabadidőnket erre a projektre áldoztuk. Miután realizáltuk, hogy fizikai kapacitásaink végesek, s mivel már a családtól sem szerettünk volna több időt elvenni, új ember beszervezése mellett döntöttünk. Amúgy is kellett már egy olyan szakember, aki jártas a marketingben, aki a kapcsolatai és a tárgyalási képességei miatt segítheti az értékesítést, képességeit már a piacnyitás fázisában kamatoztatva. Mivel a bizalom nálunk alapvető, ezért az egyik barátomat, Szabó Lászlót kértük fel a csatlakozásra. Róla tudni kell, hogy hozzánk hasonlóan szintén a Széchenyi István egyetemen végzett, méghozzá logisztikai mérnökként, még 2014-ben.

A jövőről szólva megtudom, hogy a Sanmina után egy szerbiai cég lesz a következő, ahová a smart4factory bebocsátást nyer, majd következhet Edelény, ahol elnyerték egy ottani üzem teljes „ipar 4.0” átalakítását. ” Bár még csupán a kezdeteknél tartunk, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy tagjai lettünk a mesterséges intelligencia koalíciónak, s hogy beválogattak minket a magyarországi fejlesztéseket rangsoroló top 100 listájára ” – teszi hozzá Benjamin. ” Nagy örömünkre szolgál, hogy az egyetem exkluzív kiadványában is bemutatkozhatunk. És nem ezért mondom azt, hogy rengeteget köszönhetünk a Széchenyi István Egyetemnek. Az ott megszerzett tudás és kapcsolati tőke esetemben például azt is eredményezte, hogy a diploma kézhezvételét követő egy hónapon belül már az Audi Hungaria munkatársa lehettem.

Maximálisan egyetértek Benivel, ám én még valamire szeretném felhívni a figyelmet – jegyzi meg Tamás. – ” Sokan lekezelően mondják Magyarországról, hogy itt csak összeszerelő üzemek vannak. Miközben ezért nagyon hálásnak kell lennünk, hiszen ha ezeknél a cégeknél a mérnökök nyitott szemmel járnak, olyan szemléletet és plusztudást szerezhetnek, amelyre építve bátran tovább lehet lépni. Ahogy én is tettem… 

A smart4factory megoldása

Az interjúban felvázolt „line monitoring” rendszer a gépek közti kommunikációba beépülő rendszer, amely a gyártásközi zavarokról és állásidőkről ad azonnali visszacsatolást, így biztosítva lehetőséget a monitorozásra és az információgyűjtésre. A smart4factory másik megoldása a „flow control”, amellyel az egyedi sorszámmal ellátott termékeket lehet digitálisan lekövetni és kontrollálni tetszőleges folyamatokban.

Forrás: Széchenyi Alumni Magazin