Hasznos információk, szövődő barátságok és óriási buli – erről szólt a résztvevők számára a Gólyahét a Széchenyi István Egyetemen. A tanév legnagyobb hallgatói rendezvényének végére valódi közösséggé kovácsolódtak az elsőévesek, akik amellett, hogy megízlelhették az intézmény hagyományait, olyan ismeretségeket köthettek, amelyek életük végéig elkísérik őket. Visszatekintő cikkünkben felidézzük az esemény legemlékezetesebb pillanatait, valamint gólyákat kérdezünk arról, hogy érezték magukat a programok során.
Az idei volt sorban a nyolcadik Gólyahét, amit – a kihelyezett helyszínek után – a Széchenyi István Egyetem központi campusán bonyolított le a Hallgatói Önkormányzat. Az idei évben a táborvezetés nem változtatott lényegesen a kiérlelt koncepción, pusztán a még magasabb színvonalú kivitelezésre törekedett – a gólyák biztonsága és szórakozása érdekében.
„A vetélkedők feladatait jelentősen felfrissítettük és néhány apróságot eszközöltünk a szervezés részleteiben, de alapvetően a korábban jól bevált koncepciót követtük. Ennyi idő távlatából biztonságosan kimondhatjuk, sikeres és a célját elérő rendezvényt hoztunk tető alá, amely során a gólyák megismerkedhettek hagyományainkkal és a közösségünk részévé váltak”
– fogalmazott Vályi Nagy Dávid, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke, aki azt is hozzátette: számukra a sok boldog arc, az egymásra találó fiatalok, a rigmusokat éneklő vagy táncoló csapatok jelentik a legfontosabb motivációt, egyben a legjobb visszacsatolást munkájuk eredményességéről.
A következőkben mi is arra teszünk kísérletet, hogy néhány élménybeszámoló segítségével körbejárjuk, hogyan élte meg belülről a tábor kavalkádját a leginkább érintett csoport, azaz a gólyák.
„Izgalommal vártam a Gólyahetet, hiszen idegen környezetbe csöppentem, de már előre megnyugtattak, hogy nem kell aggódjak, nagyon befogadó az itteni közösség, a táborban pedig mindenki azon dolgozik, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat. Örülök, hogy sikerült jelentkeznem, és eddig nem csalódtam, remekül telt ez a pár nap”
– tolmácsolta élményeit a gyógypedagógia szakot kezdő Halwax Kinga.
„A regisztráció megnyílása után három percen belül le is adtam a jelentkezést, hogy biztosan bekerüljek, hiszen mindenképpen itt akartam lenni” – jelentette ki Hegedűs Marcell, aki nem csak a Gólyahétről, hanem a Széchenyi István Egyetemről is ezt gondolja, hiszen mást nem is jelölt meg a felvételinél.
„Építészmérnök szeretnék lenni, édesapámmal közösen dolgoznánk a szakmában. Úgy álltam hozzá, ha nem a Széchenyi, akkor semmi”
– szögezte le.
Hasonlóan gondolkodott a csákberényi Major Eszter is, amikor a győri egyetemet választotta. „Főként a város közelsége miatt választottam a Széchenyit, de vonzott a csodálatos környezet, és az egyetemi életről is sokat hallottam az ismerőseimtől” – fejtegette. A jogász szakos hallgató a Gólyahéttel kapcsolatban elmondta: rengeteg hasznos információval és még több ismerőssel lett gazdagabb.
„Nem szerettem volna úgy kezdeni az iskolát, hogy senkit sem ismerek, és úgy sem, hogy nincsenek előzetes tapasztalataim az egyetem működéséről. A táborban mindezt megkaptam, ami nagy könnyebbség gólyaként”
– húzta alá.
A Gólyahéten az egyetem elsőéves nemzetközi hallgatói is részt vettek. A külföldi csapat egyik oszlopos tagja volt a francia Renaud Baptiste. Az Erasmus-ösztöndíjjal két szemeszterre hazánkba érkezett hallgató elmondta: Írország és Magyarország közül végül utóbbit választotta.
„Örülünk, hogy mi is részesei lehettünk a rendezvénynek, élveztük a programokat, a tájékoztató előadások pedig sokat segítettek az eligazodásban. Rengeteget köszönhetünk a mentorainknak, hiszen mindenben a rendelkezésünkre álltak”
– mondta.
A legtöbb hallgató számára a Gólyahét az első találkozás az egyetemmel, és mint ilyen, kitüntetett esemény. Itt minden azt szolgálja, hogy a résztvevőket minél több hasznos tudnivalóval és egyben életre szóló élménnyel vértezze fel, amely elkíséri őket egészen a diplomáig. Közhely, de az itt kialakuló kapcsolatok valóban megalapozzák az egyetemi éveket, ám a legfontosabb mégis a közösség: a gólyák a széchenyisek nagy családjának részévé válnak. Arról, hogy ez miként is történt idén, beszéljenek helyettünk a képek!
(Fotók: Adorján András, Dudás Máté)
