A Széchenyi István Egyetem alumni podcastja a második évad első epizódjával jelentkezik, melynek vendége Némethné Farkas Kata, a Felnőttképzési Központ vezetője. Az érzelmek hullámhosszán indul újra az Alumni Talk podcast, megható visszaemlékezésekkel és az égig érő ezüstfenyő történetével.
Első évadunk tíz epizódjában két –két vendéggel igyekeztünk bemutatni a Széchenyi István Egyetem kilenc karát. A beszélgetőpartnerek más- más nézőpontból engedtek betekintést a karok és szakok múltjába, jelenébe és jövőjébe. Második évadunkban is szeretnénk folytatni a campus történetmesélését, azonban személyesebb hangvétellel és szemszögből. Olyan vendégeket hívunk majd el a mikrofon mögé, akik sikereik, személyiségük és az intézményhez köthető élményeiken keresztül engedik láttatni az egyetemi és egyetem után életet.
Alma mater sorozatunk első vendégének munkamódszere évtizedek óta ugyan az. Legyen szó aktív hallgatókról, munkatársakról vagy a nyugdíjas kollégákról, szívvel és lélekkel éri el az eredményeket, segít, támogat, cselekszik. Némethné Farkas Kata címzetes egyetemi docens több mint 35 éve a Széchenyi István Egyetem „szív – motorja”, melyet számos díj és elismerés is fémjelez.
Fotó: Májer Csaba József
Egy élet – egy munkahely
Némethné Farkas Kata 1986 márciusában kezdett el dolgozni az egyetem kötelékében a Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar jogelődjének számító gazdaságtan osztályon. Más világ volt. Ahogy ő fogalmaz: „Méreteit és tartamát tekintve az egyetem még bőven gyerekkorát élte. Ebből következően mindenki, mindenkit ismert. Barátságok szövődtek, ismertük egymás családját, gondját és baját.” Szociális érzékenysége és az ápolónői múltjából fakadó áldozatos munkamorálja hamar a szakszervezeti munka felé sodorta. A szervezetnek akkor alapvető feladata volt a közösséget érintő rendezvények szervezése, a szociális támogatások nyújtása és az érdekképviselet megteremtése. Úgy látja ebben a „hőskorban” rakták le kollégáival a mai családbarát egyetem alapjait.
Némethné Farkas Kata a kilencvenes évek második felében kezdett el dolgozni a felnőttképzés területén, tíz éve vezeti az egyetem Felnőttképzési Központját, emellett a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete egyetemi alapszervezetének titkára. A szakszervezeti feladatok ellátása mellett pedig 2011 óta oktatói tevékenységgel is foglalkozik. Három különböző, mégis hasonló terület. De szavaiból kitűnik, hogy ebben az összetett egyetemi jelenlétben érzi jól magát: „Így kerek a munkám. A motívum a mások támogatása, segítése, a tapasztalatok átadása. Mentori küldetés valamennyi feladatom.”
A felnőttképzésnek reagálnia kell a gazdasági igényekre
A Széchenyi István Egyetem Felnőttképzési Központjának vezetését 2015-ben vette át, amikor alapvetően változtak meg a szervezet feladatai: „Vitorláinkat a szakirányú továbbképzések irányába fordítottuk. Központi motívum, hogy élethosszig tartó tanulás lehetőséget kínálunk meghallva a gazdaság igényeit”. Hangsúlyozta, hogy ezek nagyon friss tudástartalmú képzések és rendkívül gyakorlatorientáltak. Hozzátette, a résztvevő hallgató kifejezett igénye is, hogy szinte azonnal használható tudást kapjanak. Több mint száz képzése van jelenleg a Felnőttképzési Központnak, melyek közül a legnépszerűbbek a drónirányító és adatelemző, a precíziós szakmérnök, az elektromos járműhajtás szakmérnök valamint a különböző coach képzések.
Az egyetem, ahol nemcsak tanulni, de dolgozni is jó
A Széchenyi István Egyetem az elmúlt évtizedekben felzárkózott a nagy magyar felsőoktatási intézmények közé, nemzetközi minősítő ranglistákon is tisztelettel jegyzik. Az egyetem a sikert elsősorban minőségi oktatásának, kiváló vállalati és akadémiai megítélésének, valamint egyre erősödő nemzetközi hallgatói közösségének köszönheti. Mindeközben a vállalati kultúra területén is számos elismerést hoztak az elmúlt évek ( Legjobb női munkahely – 2017, Családbarát munkahely bronz fokozat – 2020, Családbarát munkahely – 2022 ). Némethné Farkas Kata Családokért díjat vehetett át 2021-ben, idén pedig a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar alapító dékánjáról, Szalay Gyuláról elnevezett elismerésben részesült.
A díjakkal kapcsolat hangsúlyozza, hogy bár ő vehetette át őket, koránt sem csak az ő érdeme. Valódi közösségi munka, melyhez minden kollégája hozzátett: „ A Legjobb női munkahely, a Családbarát munkahely két címe csak pályázat szintjén az én munkáim. A címeket, elismeréseket az egyetem, mint munkahely kapta. Így értelemszerűen a Családokért díj is ennek a tevékenységnek az elismerése, melyben nekem csak annyi szerepem volt, mint mindenki másnak, ezen a területen. Azt tettem hozzá, amiben én jó vagyok, a szervezést, az összefogást, a mentorálást. Közhelyes, de egy erős, jól teljesítő ember mögött, egy támogató háttér, család áll. Ezt lefordítva: egy munkatársunk akkor teljesít jól a munkahelyén, ha otthon minden rendben van. Ha tudunk tenni ennek érdekében, akkor meg kell azt tennünk.”
Kifejtette, hogy bár nem tűnik nagy lépésnek, mégis hatalmas lehetőséget jelenthet például egy családokat is megmozgató rendezvény, az egyetemi táborok, az évtizedes hagyományokra visszatekintő Mikulásünnepség vagy a karácsonyi nyugdíjas találkozó. De ide sorolható a nagycsaládosokra koncentráló munkaidőbeosztás vagy az itt elérhető home office rendszere. A Szalay Gyula-díjjal kapcsolatban elmondta, hogy nagyon megható és megtisztelő volt az elismerés számára. Az idén tragikus hirtelenséggel elhunyt Szalay Gyula alapító dékán, számára egy ikonikus egyetemi ember volt, aki az egyetemmé válásért is fáradhatatlanul dolgozott a maga területén.
Az égig érő ezüstfenyő és az egyetem alakú szív
Az elmúlt évtizedekben rengeteg szívet melengető esemény történt a Széchenyi-egyetemen, amelyekre Némethné Farkas Kata örömmel emlékszik vissza. A szép emlékek sokszor tovaszállnak, de ha van egy erős gyökerű kapaszkodó a múltból, átsegíthet a nehézségén: „1989-ben az első, általam szervezett egyetemi Mikulásünnepségre egy karácsonyfát is szerettem volna a gyerekeknek állítani. Azonban abban az időben december elején még nem lehetett karácsonyfát venni. Édesanyám ezüstfenyők nevelésével foglalkozott, így tőle kaptam egy alig egy méteres, tejfölös pohárból nevelt kis csemetét. Az ünnepség végén a metsző szélben és havasesőben még aznap éjszaka Galli Csabával elültettük a kis ezüstfenyőt, bár csekély lehetőséget adtunk neki a túlélésre. A fa azonban mára szép, erős, egyenes derekú, évről-évre új ágakat bontó hatalmas, gyönyörű fenyővé nőtte magát, túlélve az ültetés telét, a nehéz időket és új szeleket, az intézmény változását és az átépítését is. Minden nap látom az irodám ablakából. Ha pedig néha elmegyek alatta, mindig büszkeség tölt el.”
Végezetül arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a Széchenyi István Egyetem, Némethné Farkas Kata így válaszolt: „Szeretem a hétköznapi, kis dolgok mindennapi szépségét. Jobban szeretek láthatatlanul ott lenni a dolgokban. Szürke eminenciásként meghúzódni a háttérben. De az biztos, hogy ez alatt a szürke köpönyeg alatt egyetem alakú szív dobog.”
Némethné Farkas Kata és az égig érő ezüstfenyő.
Fotó: Májer Csaba József
