Dr. Molnár Ferenc dandártábornok, a NATO Védelmi Akadémia (NATO Defense College) vezető beosztású munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi tanára ismertette nemrégiben a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudomány Karán az intézmény képzési tevékenységét és tapasztalatait, valamint a civil-katonai együttműködés fontosságát a NATO vezetése szempontjából.
A rendezvényen dr. Smuk Péter professzor, a kar dékánjának köszöntőjét követően dr. Farkas Ádám alezredes, a győri egyetem Modern Technológiai és Kiberbiztonsági Jogi Tanszékének, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézetének tudományos főmunkatársa mutatta be az előadót. Dr. Molnár Ferenc több évtizedes katonai és felsőoktatási oktatói, valamint kutatói tapasztalattal rendelkezik. Gépesítettlövész-tiszti végzettségének megszerzése után már aktív honvédtisztként szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szociológusi, majd az Amerikai Egyesült Államok Tengerészeti Posztgraduális Iskolájában biztonságpolitikai végzettséget. PhD-fokozatát és habilitációját is a hadtudományok területén szerezte a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Katonai pályafutása során több beosztást is ellátott a Honvédelmi Minisztériumban, négy évig volt a NATO Védelmi Akadémia fakultás-tanácsadója, ami mellett a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) kabuli és a NATO szarajevói parancsnokságán is szerzett külszolgálati tapasztalatokat. 2020 óta Rómában, a NATO Védelmi Akadémián lát el vezetői feladatokat oktatásszervezési igazgatóként. E tisztségét pályázati úton, a 2020-ban megkezdett első terminus után második alkalommal is elnyerte, így immár fél évtizede meghatározó szereplője a NATO ezredesi, tábornoki, nagyköveti és szakdiplomáciai képzéseinek.
Dr. Molnár Ferenc dandártábornok (az első sorban balról a harmadik) a Széchenyi István Egyetem képviselőivel a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar épületénél.
(Fotó: Dudás Máté)
Dr. Molnár Ferenc az előadását a NATO Védelmi Akadémia bemutatásával kezdte, amely 1951-ben alakult, és fő feladata az oktatások szervezése, illetve az oktatást segítő, továbbá a NATO legmagasabb szintű döntéshozói fórumait támogató kutatások végzése. Elmondta, hogy képzéseikre a világ minden tájáról, a változó biztonsági és geopolitikai helyzethez igazodó tematika szerint kérnek fel oktatókat, és évente mintegy 600 hallgatót és 600 látogatót fogadnak hozzávetőlegesen 40 országból. Hangsúlyozta, hogy a NATO duális – katonai és politikai szövetségi – jellege az oktatás kapcsán is egyértelműen megmutatkozik. Kiemelte, hogy a tantervet a specializált, katonai jellegű előadások és fókuszált szakértői szemlélet túlsúlya helyett sokkal inkább a stratégiai gondolkodást, a biztonsági értelmezést, a diplomáciai és szakpolitikai feladatellátást és együttműködést előmozdító módszerek jellemzik. Az alkalmazott módszertan számos előremutató, a magas szintű ismeretelsajátítást lehetővé tevő elemet tartalmaz. Ilyen például, hogy az intézmény nem rendelkezik állandó oktatói karral, hanem nemzetközileg elismert, akadémiai és gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkező meghívott nemzetközi szakértőket alkalmaz, aminek köszönhetően a tananyag az aktuális és jövőbeli témákhoz is igazítható. A tanulási folyamat során fontos szerepet játszanak a közös foglalkozásokat megelőzően feldolgozandó, előzetes felkészülést és elmélyülést igénylő kötelező és ajánlott olvasmányok, az előadások és kávészünetek alatti informális beszélgetések és viták, az életszerűséget és konszenzusépítést célzó prezentációs és vitamoderációs feladatok, illetve a kérdés–felelet szekciók is, amelyek jelentős részben 10-11 fős úgynevezett „committee”-kben való feladatellátásra épülnek.
A munkacsoportok szerepe nem korlátozódik rövid távú feladatokra, sőt a képzések során kiemelt jelentősége van hosszú távú projektmunkák kidolgozásának, illetve a képzés lezárása során azok előadásának, megvédésének. A jellemzően aktuális biztonsági problémákra reflektáló projektmunkák során a téma kiválasztásától a kidolgozáson át az előadásig szükséges a kultúrákon és szakterületeken átívelő együttműködés fenntartása. Az együttműködési folyamat során szerzett tapasztalatok pedig ugyanolyan értékesek lehetnek – ha nem értékesebbek – mint a végeredményeként megszülető, és időnként a szövetségi szakpolitikában is felhasznált dokumentumok. Az elkészült munkák ugyanakkor szintén értékesek – példaként említette, hogy az orosz „árnyékflotta” érdemi nemzetközi azonosítása előtt az Akadémián készült elemzés előrevetítette annak lehetséges alkalmazását, későbbi működését.
Dr. Molnár Ferenc dandártábornok az előadás során a NATO Védelmi Akadémia kutatói tevékenységeinek rendszerét is bemutatta. Elmondta, hogy a kutatói részleg feladata rövid, releváns és stratégiai jelentőségű tanulmányok készítése a NATO és a tagállamok döntéshozói számára, továbbá az oktatást segítő projektmunkák elvégzése. Tevékenységük irányai a NATO stratégiai prioritásaihoz igazodnak, illetve azok bővítésében is szerepet játszanak, akár csak az egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó „foresight” elemzések. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mind az oktatás, mind a kutatás mellett jelentős szerepet kapnak a nemzetközi együttműködések is, amelyen belül az Akadémia több egyetemmel – köztük olasz és brit intézményekkel – kötött kreditelismerési megállapodásokat. Ezzel kapcsolatban azt is kifejtette, hogy a NATO Védelmi Akadémián számos NATO-nemzettől vannak jelen néhány hónapos időtartamra kutatók, ami a hazai felsőoktatási intézmények számára is kitörési pontként szolgálhat.
Az előadás zárógondolata és fő üzenete az volt, hogy a civil és katonai tudás integrálása elengedhetetlen a nemzeti és szövetségi biztonság szempontjából. Rámutatott, hogy a kelet-európai térségben a hidegháborút követően számos védelmi ismeret kikopott a civil szférából. Eközben Nyugat-Európában nagy hagyománya van a védelmi jellegű tárgyak civil egyetemeken történő oktatásának, illetve a katonai felsőfokú képzésben is megjelennek a polgári témákat kutató és oktató szakértők, amely minta a hazai egyetemek számára is figyelemre méltó lehet. Az egyre intenzívebben változó biztonsági kihívások kapcsán pedig úgy fogalmazott, hogy azok megkövetelik a védelmi és a civil szaktudás elméleti és gyakorlati szinergiáit, mind szorosabb kapcsolódásait, és bízik abban, hogy ez az előadás is segíthette a hazai viszonyok között ennek a kívánt állapotnak az előmozdítását.