A magyar borospalackokba zárt szenvedélyt és történeteket közvetíti a világ vezető borszakértői között számon tartott Herczeg Ágnes. A Széchenyi István Egyetemen végzett szakember többek között elárulta, miért számít egzotikumnak a nemzetközi piacon a magyar bor, és azt is, miért érzi úgy, hogy London, Lisszabon, New York és Hongkong után újra dolga van a győri egyetemen.
Fotók: Nánási Pál és Szmodits Balázs
Herczeg Ágnesnek sosincs két egyforma napja, minden időszak mozgalmas az életében, de az ősz talán a legkiemelkedőbb, hiszen ehhez az évszakhoz kapcsolódik a legtöbb borokkal és szürettel kapcsolatos esemény, ilyenkor cserélnek borlapokat az éttermek is. Beszélgetésünk előtti este ért haza Portugáliából, ahol beszállítóknál és a nagykövetségen népszerűsítette a magyar borokat, mégis azt kérte, kora reggel beszélgessünk: pacsirtatípus, ezer fokon pörög.
– Számon tartja, hányféle mustot kóstolt az idei szüreti időszakban?
– Több szüretre is meghívtak, de idén nem ezen van a fókusz. Mustot a házasítások kapcsán kóstolok leggyakrabban, de borszakértőként az én munkám akkor kezdődik, amikor a mustból bor születik.
– Biztosan sokszor kérdezik, de én sem hagyhatom ki, most melyik a kedvenc bora?
– Tényleg mindenki megkérdezi, de nincs ezzel gond, hivatásom, hogy a jó borokról beszéljek. Az aktuális kedvencem a hangulatomtól függ, de befolyásolja ezt az is, éppen milyen évszak van, mit eszem, milyen alkalomból bontok fel egy palackot, milyen társaságban fogyasztok, épp ezért nem ragadok le egyfajta bornál. Miért is tenném, amikor annyira sokfajta minőségi borunk van?
– Már a bemelegítő kérdésből is látszik, mennyire tudatosan gondolkodik a témában. Ahogy a jó bornak, úgy az embernek is érnie kell, hogy értően töltsön italt. Emlékszik, mikor, milyen alkalommal választott először így?
– Persze, hogy emlékszem! Hallgatóként a Széchenyi István Egyetemen egyetemi napokat szerveztünk a Győri Egyetemért Közhasznú Egyesület kötelékében. Kitaláltuk, hogy borklubot is tartunk, s akkor kezdtem el először tudatosan böngészni a kínálatot. A programon a Heimann és a Salánki családi borászatok kínálatát mutattuk be. Az első, ami úgy igazán és egy életre megragadt bennem, az a Heimann pince Cerves nevű házasítása volt. Sajnos ma már nem kapható, pedig odáig voltam az isteni feketebogyós-gyümölcsös ízvilágától. Az a borklub mondhatni megváltoztatta az életem, hiszen onnantól tudtam, hogy ez az irány lesz az én utam. A főiskola mellett elkezdtem dolgozni a Bortársaságnál. Attól fogva egyre jobban figyeltem rá, mit fogyasztok vagy ajándékozok.
– Mit gondol, mi a legnagyobb különbség egy ilyen módon választott, minőségi és egy olcsó ital fogyasztása között?
– Ha minőségi borról beszélünk, akkor soha nem az ár dönti el, milyen élmény kapcsolódik hozzá, hiszen akár egy kilencszáz forintos borhoz is fantasztikus emlékeket köthetünk, és egy húszezer forintos italt is megihatunk keserűen. A bor különlegessé tételéhez mi is kellünk, a palackba történetet és művészetet is zártak, hogy ezt előcsaljuk-e, az tőlünk függ. Az elmúlt huszonkét évben megtanultam, rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki egy pohár borból, és ez nem pénz kérdése.
– Az élményekről juttatja eszembe: a józan alkoholfogyasztás határairól is beszél előadásain?
– Ez rettenetesen fontos témám. Azok közé a borszakértők közé tartozom, akik munka közben soha nem isznak. Komolyan veszem a mértékletességet, és ezt hirdetem is. Szerencsére azt tapasztalom, hogy egyre tudatosabban élünk, példám nem kirívó mára. A józan alkoholfogyasztást egyébként az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO is meghatározza. Eszerint alkalmanként két egység ajánlott a hölgyeknek, három az uraknak. Egy egység körülbelül 125 milliliter bort jelent. Ezek alapján tehát két és fél deci elfogyasztása az elfogadott a nők, bő három és fél deci a férfiak esetében. Azt javasolja a WHO, hogy a négy egységet soha ne lépjük túl, és minden héten tartsunk két teljesen alkoholmentes napot. Én is betartom ezt az ajánlást, mert szerintem egy csodálatos iparágról beszélünk, de ez egy olyan világ, ahol tudni kell megtartani a határokat, hogy sokáig méltósággal és jó egészséggel dolgozhassunk.
– A világ vezető borszakértői között tartják számon. Milyen súlya van a sikereinek?
– Nagyon jó érzés, például az, hogy mikor külföldön járok, mint most Portugáliában, név szerint köszöntenek, sok az ismerős, a közös történet, erősek a nemzetközi kapcsolataim. Csodálatos megtapasztalni, hogy egy-egy online rólam szóló poszt vagy cikk kapcsán azt kommenteli a portugál sommeliernek Makao-ból egy Master Sommelier, hogy ölelgesd meg az én drága barátomat, vagy hogy Braziliából küld át egy rólam szóló portugál cikket az ottani borszakértő barátom. Ezek nagyon jó érzéssel töltenek el, de nem jött könnyen az elismerés, huszonkét év munkája van emögött. Emellett a siker felelősség is, hiszen a minőségre dupla annyira kell figyelnem.
– Tevékenységével nagyköveti pozíciót is betölt, képviseli Magyarországot, a kultúránkat. Mi az, amit mindenképpen szeretne ilyenkor közvetíteni a közönségnek?
– Szeretném átadni azt a szenvedélyt és szeretetet, amivel mi magyarok a borainkat készítjük. Szerintem az a legfontosabb, hogy átérezzék, Magyarországon az életünk része a bor, szinte nem tudunk úgy az országban megmozdulni, hogy ne éppen egy borvidéken járjunk. Ezen felül pedig a sokszínűséget, azt az izgalmas világot, a minőséget szeretném bemutatni, amit a mi boraink képviselnek. Aki megismerkedik ezzel a szenvedéllyel, át tudja élni, miről beszélek, benne már kialakul a kíváncsiság, a nyitottság a kapcsolatteremtésre. Én ezt a kapcsolatot szeretném építeni a nemzetközi piac és a magyar bor között.
– Magyar regények, mesék, versek, grafikusok és iparművészek központi motívuma a szőlő és a bor. Nagyra értékeljük ezt az italt, hajlamosak vagyunk bornagyhatalomként tekinteni hazánkra. Az ön szemszögéből, világjáróként és szakértőként más lehet a kép.
Mit mondana, hol helyezkedik el a térképen a magyar bor?
– Nem sokan ismerik, egzotikumnak számít, bármennyire is furcsán hangzik ez. Nincs belőle nagy mennyiség a piacon, nem érhető el széles körben a világon, ezért keveset tudnak róla külföldön. Célom, hogy a nemzetközi fogyasztók fel akarják fedezni a hazai borászatok termékeit.
– Van még egy missziója: hogy az ágazatban dolgozó nőket támogassa.
– Nagyon értékes férfiak és nők dolgoznak a szakmában. Kulturális és társadalmi okokból kifolyólag a férfiak űzték tradicionálisan ezt a szakmát, és más hivatásokat is, míg mi nők inkább a családi fészekre fókuszáltunk. Azonban a világ megváltozott, már nem érvényes a klasszikus felállás, miszerint a nő helye csak otthon van, a nőknek is helyt kell állniuk a munka világában.
Édesapám stroke-ot kapott, amikor tizenhét éves voltam. Láttam, ha a mi családmodellünk arra épült volna fel, hogy csak a férfi keresi a kenyérre valót, összeomlottunk volna, hiszen édesapám lebénult és megsérült a beszédközpontja is. Megtapasztaltam, mennyire fontos, hogy a nők elkerüljék a kiszolgáltatottságot. Ez az élmény hívta bennem elő a küldetéstudatot, amiért a női összefogást szorgalmazom. Szükség van a hölgyek támogatására, hiszen míg más területeken számos példa akad felemelő együttműködésekre, e téren nincsenek generációs mintáink. Én is kaptam segítséget a pályám indulásakor, most szeretnék ebből visszaadni.
– Talán a talpon maradás vágya, talán más miatt, de biztosan nem túlzok, ha azt mondom, a borok kutatásán kívül a tanulás megszállottja is, és ha nem tévedek, utóbbi szerelme is Győrben, illetve a Széchenyi-egyetemen szökkent szárba.
– Szokták rám mondogatni, hogy „papírgyűjtő” vagyok, annyira szeretek tanulni. Valóban minden Győrben indult. Borsodi lányként marasztaltak volna, de én tudatosan választottam ezt az intézményt akkoriban, mert elképesztően inspirálónak láttam. Tudtam, sőt szentül hittem, hogy a Széchenyi-egyetemen fogom megkapni azokat az alapokat, amik szükségesek ahhoz, hogy megteremtsem azt az életet, amire vágytam. Ez be is jött. Nekem Győrbe kellett jönnöm ahhoz, hogy át tudjam élni, amire szükségem volt. Nagyon-nagyon szerettem azt a fajta professzionalizmust és szemléletmódot, amit az egyetem képviselt. A mi évfolyamunk járhatott itt először nemzetközi kapcsolatok szakra. Annyira lelkes voltam, hogy a szakfelelősi pozíciót is betöltöttem. A képzés erős alapokat, biztos hátteret adott, és olyan széleskörű ismeretanyagot sajátíthattam el – hangsúlyosan gazdasági ismeretek, jog, nyelvek, történelem, világirodalom tematikában, amelyre a mai napig támaszkodom. Mindegy, hogy Londonban, New York-ban vagy Hongkongban járok, biztos alapra támaszkodom, bármilyen társaságban magabiztosan tárgyalok.
– Járja a világot előadásaival, bemutatóival, építi a karrierjét, ezért hosszú ideje nem járt a győri kampuszon. Néhány hete azonban volt alkalma visszatérni. Milyen érzés újra itt lenni, találkozni az ismerős arcokkal, és épületekkel?
– Fantasztikus volt látni azt a hatalmas fejlődést, amin az egyetem keresztülment. Olyan elemi erővel hatott rám a visszatérés, hogy már azt latolgatom, mikor és milyen témában kezdem el a doktori iskolát a Széchenyi-egyetemen. Motiváló látni azt a színvonalat, amit az egyetem képvisel. Nagy vágyam, hogy újra beiratkozzam. Megerősített a látogatás abban, hogy nekem még dolgom van Győrben.
Névjegy
Herczeg Ágnes a világ legismertebb borversenyeinek bírájaként is ismert szakértő, aki egyebek mellett az Év női vállalkozója díj 2015-ös nyertese. 2000 óta kutatja a borok világát. Az érdekeli, mitől lesz jó egy bor. Az elmúlt 22 évben minden oldalról körüljárta az iparágat. Dolgozott borkereskedésben, telepített szőlőt, alapított és vezetett is borászatot. Több bormárka, bor létrejöttében, készítésében vett részt aktívan. 10 éven keresztül tanult a legelismertebb nemzetközi boros képzési rendszerekben, emellett közgazdászként nemzetközi kapcsolatok diplomát szerzett a Széchenyi István Egyetemen. 2007 óta a saját boros tanácsadó céget vezet. Szerzőként és társszerzőként kilenc könyvet írt. 2018-ban TEDx-előadóként is debütált. 2019-ben átvehette – Közép-Európából egyedüliként – a WSET és a IWSC Future 50 díját. Ezt a szakma 50 legígéretesebb nemzetközi szakértője kaphatta meg. Csapatával mára alapvetően tanácsadással, márkaépítéssel, üzletfejlesztéssel foglalkozik. 2016-ban csatlakozott a Lidl Magyarországhoz külsős borstratégiai tanácsadóként és márkanagyköveteként. Több borászat, borvidék és márka stratégiáján, kommunikációján dolgozik, és exportfejlesztésben is ad támogatást. Rendszeresen bírál a legrangosabb nemzetközi borversenyeken, mint például az International Wine Challenge, és a Decanter World Wine Award. Herczeg Ágnes házas, egy lánya van.
