Megrendülten tudatjuk, hogy életének 81. évében elhunyt Várnagy András, a szerény, mindig a háttérben meghúzódó, fanyar humorú, köztiszteletben álló nyugalmazott testnevelő tanár, akinek szakmai életútja egybeforrt Győr városával, az egyetemi sporttal, Egyetemünkkel.
Várnagy András friss tanári diplomával a kezében, 1964-ben kezdte testnevelő tanári pályáját Győrött. Közel egy évtizedes általános iskolai, sportszervezői munka után 1973-ban a Széchenyi István Egyetem jogelőd intézménye, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola testnevelő tanára, labdarúgó szakedzője lett.
Meghatározó szerepet vállalt és vitt abban, hogy az országban elsőként a győri főiskolán követelményorientált tantárgy lehetett a testnevelés. Sikeresen lobbizott a sportlétesítmények építéséért, bővítéséért. Elsősorban a könnyűszerkezetes egyetemi kiscsarnok megépítése, a színterek folyamatos bővülése tartozik az eredmények közé.
Sikeresen, eredményesen vezette az intézmény labdarúgó szakosztályát. Tanítványai négyszer hódították el az országos egyetemi, főiskolai bajnoki címet. A sikert hozó sportolókkal aktív kapcsolatot tartott, az öregdiák találkozók rendszeres résztvevője volt.
Várnagy Andrást 1986-ban – kollégái és vezetői bizalmát megerősítve – nevezték ki az egyetemi Testnevelési és Sportközpont vezetőjének. Ezzel kiteljesedett tanári pályája, edzői munkája is.
A tantervi feladatok mellett nagy hangsúlyt helyezett a Széchenyi István Egyetem és a Nyugat-dunántúli régió felsőoktatási intézményeinek szabadidő- és versenysportjára. Mindig büszke volt a győri szabadidő sportos rendezvényekre, a hallgatók motiváltságát fejlesztő programjára.
Hosszú éveken át szakmai munkatársa volt a Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségének és utánpótlás bizottságának is.
Várnagy András negyven esztendőn át oktatta a testnevelést a hallgatóknak. Ugyan hivatalosan már több mint másfél évtizede nyugállományba vonult, ám nem tudott, nem kívánt elszakadni második otthonától. A közelmúltig közreműködő kollégaként, sportszakmai tanácsadóként találkozhattunk vele az Egyetemen. Egykori hallgatói, munkatársai szerint szíve – lelke beépült a Széchenyi Egyetem falaiba.
Az egyetemi közösség, a Szenátus az elmúlt évben a győri felsőoktatás legnagyobb ünnepén, az Akadémiai Napon „Palma Academica Díj” adományozásával ismerte el, köszönte meg értékes életútját.
Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében!
