Megrendülten tudatjuk, hogy életének 97. évében elhunyt Szíjártó László, a Széchenyi István Egyetem jogelőd intézménye, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola első igazgatója.
Szíjártó László az 1968-ban egykarú intézményként alapított Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola első vezetője, a Közlekedésépítő Kar első igazgatója volt. 1968. július 1-jétől 1971. augusztus 31-ig igazgatóként irányította a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola szervezeti kiteljesedését. Az úttörőmunka küzdelmes, alkotó feladatát a magyar közlekedésépítés, a híd-, a vasút-, az útépítés, a vasútgépészet kiváló, nagy tapasztalatú szakemberei végezték Szíjártó László főiskolai docens vezetésével. Szíjártó László akkoriban a Budapesti Műszaki Egyetem Vasútgépészeti, Földművek és Talajmechanika tanszékén oktatott, korábban az Oktatási Minisztérium Egyetemi Főosztályán a mérnökképzés referenseként is dolgozott. Részt vett a hazánkban addig nem alkalmazott három éves műszaki főiskolai oktatási rendszer kimunkálásában, s így lett az elsőként létrejött kar vezetője. Feladata igazgatóként az oktatási feltételek megteremtése, a képzés elindítása volt. Ez a munka az oktatási dokumentumok, tantervek és tantárgy programok elkészítése mellett a kar, a tanszékek szervezetének, oktatási tevékenységének a megszervezését jelentette. A kar 1968 őszén a Budapesti Műszaki Egyetem Szerb utca 23. sz. alatti épületében kezdte meg működését, s 1971. őszéig össz-főiskolai feladatokat látott el. A kar három szakjára – hídépítési és fenntartási, útépítési és fenntartási, vasútépítési és fenntartási – az induláskor 124 nappali tagozatos hallgatót vettek fel. Ők voltak a főiskola első hallgatói. Ez volt az ország első új típusú, a profilját, képzési rendszerét folyamatosan kereső műszaki főiskolája.
A KTMF Közlekedésépítési Kara önálló intézményként, de a Budapesti Műszaki Egyetem és annak Építőmérnöki Karának hathatós szellemi és szakmai támogatásával alakult meg.
A kar vezetőinek feladata volt a mérnök és az üzemmérnök-képzés közti különbségeket, sajátosságokat meghatározni. Fokozatosan alakult ki az az álláspont, hogy a tervezéssel, kutatással foglalkozó mérnök mellett dolgozó üzemmérnököt elsősorban a kivitelezés, fenntartás műszaki irányítási feladataira kell felkészíteni.
Szíjártó László az intézmény történetének alapozó időszakában eredményesen szervezte az oktatás, a felsőoktatási kapcsolatok, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola győri létesítésének előkészítését.
Győri vezető oktatói munkáját a szakmai kapcsolatok folyamatos építése, a fiatal oktatók, a hallgatók, a végzettek karrier életútjának mentorálása határozta meg. Szíjártó László 1980-tól egy évtizedig szerkesztette a KTMF Tájékoztató nevű, havonta megjelent információs adatbankot. Három és fél évtizede lett nyugdíjas, de folyamatos érdeklődéssel, tájékozódással napra készen követte az intézmény fejlődését. Alig egy hete még olvashattuk e-mailben írt levelét.
Tekintélyét közvetlen, segítőkész, szerény személyisége alapozta meg. Életútja a Széchenyi István Egyetem fejlődésének, kiteljesedésének példája. Az egyéni életút céljainak megvalósítása és a közösség alkotó ereje korszakos értékeket hozott létre Győrben.
Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében!
Széchenyi István Egyetem
—
Szíjártó Lászlótól a Széchenyi Alumni Magazin 2021. évi nyári számában megjelent interjúval is búcsúzunk.
JÓKOR, JÓ EMBEREKKEL
1968-ban Budapesten, akkor még Szerb utcai központtal, egykarú intézményként alapították Győr első főiskoláját, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát, a KTMF-et. A Kar vezetője, igazgatója Szíjártó László volt. A Közlekedépítési Kar első végzettjei, nyolcvanegyen, ötven éve, 1971. június végén államvizsgáztak, s július első napjaiban vették át üzemmérnöki diplomájukat. A közeli jövőben a ktmf-esek közül elsőként már jogosultak lesznek az aranydiploma átvételére.
Szöveg: Winkler Csaba
A fél évszázada végzettek a közlekedési infrastruktúra területére kaptak erős felkészítést.
A most 95 éves Szíjártó László, a kar akkori vezetője szerint „jókor voltunk jó emberekkel”.
– Ötvenhárom év már a történelem kis mértékének számít. Életem meghatározója lett, hogy tanulhattam. A csurgói református Csokonai Gimnázium és annak példás internátusi élete, utolsó két évem, nyári, földmérők melletti munkám vezetett 1944 szeptemberében a József Nádor Műszaki Egyetem Általános Mérnök Kar hallgatói közé. Viharos hetek voltak akkor már. Megkezdődött az Egyetem nyugatra telepítése és a menekülés a háború elől. Szerencsém volt, a szülői ház védett. Egy év múlva – akkor már Budapesti Műszaki Egyetem – épen maradt termeiben, újjászervezett keretek közt ugyan, de a régi tanári aláírások mellé érdemjegyeket is lehetett szerezni. A vízépítési tagozaton 1950-ben diplomázva az a megtiszteltetés ért, hogy Jáky József nagy tekintélyű professzor állásajánlata alapján a jó nevű Vasútépítés, Földművek és Talajmechanika Tanszék fiatal tanársegédje lehettem. Ebben közrejátszhatott a tanulóköri titkári két évem is. Egy év múlva az akkori Oktatásügyi Minisztériumba rendeltek, a frissen létrehozott Egyetemi Osztály előadói közé, félállással a tanszéki oktatásban maradtam. Az egyetemek sorra kaptak újabb épületeket, újabb szakokat, élen a miskolcival. A BME-ből leválasztott Építési és Közlekedési Műszaki Egyetem kalandos előélete, a Szeged-Szolnok- Budapest költöztetések jó gyakorlatot adtak számomra. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium átgondolt tervében megjelenő üzemmérnök képzés a BME–n már akkor szerepelt. A mi célunk az volt, hogy a három képzésünk már akkor indulhasson, amikor Győrben az egyetemi terület rendezése megkezdődik.
– 1971-ben a híd-, út-, vasútépítés szakos hallgatóink, friss üzemmérnökeink ezzel a diplomával hazánkban országosan elsők voltak. Kitűnően megállták helyüket a gyakorlatban.
– Nagyon jó munkatársakat találtunk Budapesten és később Győrben. Jó választás volt dr. Varga László, dr. László Sándor, Győrben dr. Szekeres Tamás és dr. Vásárhelyi Zsuzsanna. A kezdő csapat azért volt számomra nagyon fontos, mert sikerült egyetemi oktatási tapasztalattal, motivált lendülettel rendelkező fiatal kollégákat alkalmaznunk. A napi feladatok megoldásában, a gondolkodásunkban mindannyian rokonok voltunk. Mindenki előtt ott állt a lehetőség, hogy megteremtse az új főiskola szellemiségét, s benne saját magát is helyzetbe hozza.
– A friss ktmf-es hallgatóink érezték, hogy az új főiskolán valami újat, s jó érvényesülést kínáló szakon tanulhatnak. A főiskola az eredeti célként is megfogalmazott módon a gyakorlat intézménye lett. A szilárd elméleti tudás mellé az akkori szakmai cégek gyakorlatának megismerése alakította a képzést.
– A Budapesti Műszaki Egyetem az induláshoz rengeteg segítséget, közreműködést adott. Kiváló kollégákat, sokféle szakmai támogatást kaptunk. A Közlekedésépítési Kar 1977-ben, a szegedi és a két budapesti tagozat áttelepülését követően költözött Győrbe, a központi kampuszra. Az építési, építészeti profil folyamatosan a Széchenyi István Egyetem tradicionális értéke.
