A jogelőd Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát az alapításkor, 1968. június 4-én nem nevezték el a mérnöki szakterületek valamely neves személyiségéről, csak a profilok szerepeltek a névben.
Az intézmény létesítésének, megvalósításának hathatós támogatója és eredményes lobbistája volt dr. Csanádi György akadémikus, közlekedési és postaügyi miniszter, akit minisztersége idején Győr városa Pro Urbe emlékéremmel tüntetett ki. 1974. április 24-én bekövetkezett halála tovább erősítette kultuszát, s az 1974. szeptember 13-án avatott Vilt Tibor szobrászművész által készített emlékfal, a miniszterről elnevezett kollégiumi terem sokak szerint a névadást készítette elő. Az intézmény munkatársai biztosra vették, hogy hamarosan a Csanádiról elnevezett főiskolán dolgoznak. Közben a vasút sikertelen modernizációját Csanádival nevesítették, s az új főigazgató, dr. Kiscelli László sem rajongott az elődje, dr. Hegedűs Gyula által favorizált névadási ötletért. A Jövő Üzemmérnöke című, az intézmény hivatalos lapjaként megjelenő újság 1983. júniusi számában dr. Vaszary Pál főiskolai tanár a „15 éves a Közlekedési Intézet” jubileumi ünnepséghez kapcsolódóan a „Mérnök emlékezik Széchenyi Istvánra” címmel írt. „Széchenyi Istvánra alig emlékezhetünk a büszkeség és a csodálat érzete nélkül” – olvasható a névadási ötletet nem említő megállapítás.
Az 1984. március 21-én tartott Főiskolai Oktatói Értekezleten dr. Vaszary Pál hozzászólásában javaslatot tett, hogy „az első felelős kormányfőről” kellene elnevezni az intézményt. A mögötte ülők gyorsan rákérdeztek: Kossuth, vagy egyáltalán ki a javaslata? A ma már a legendás professzorok között emlegetett dr. Vaszary Pál a közelmúltban folytatott beszélgetésünkkor is egyértelműen felelt: természetesen Széchenyi István legyen a névadó! Dr. Kiscelli László akkori főigazgató vitazáró összefoglalójában megemlítette a „főiskola elnevezése Széchenyi Istvánról” felvetést. A Főigazgatói Tanács 1984. november 4-i ülésén a napirend szerint szerepelt a névadás, s az iktatókönyvben találtam egy, a Művelődésügyi Minisztériumba írt levelet, de a konkrét levél hiányzik. A javasolt, a kért név dr. Kiscelli László főigazgató visszaemlékezése szerint a Széchenyi István Műszaki Főiskola volt. Magyar Béla, ma már nyugalmazott főiskolai tanár, az intézmény arculatát évtizedekig meghatározó jeles oktató és a jelenlegi rektor, dr. Szekeres Tamás a Jövő Üzemmérnöke lap 1984. decemberi számában „Becsüljük nagyjainkat” címmel írt közös cikkben javaslatot tett a közlekedés és az oktatás kiemelkedő személyiségei emlékének győri megörökítéséről. A méltatások és a javaslatok között, az intézmény névadását nem említve Széchenyi István szerepel a leghosszabban.
„Dr. Kiscelli László főigazgató 1985- ben, a műszaki felsőoktatás egyik tanácskozásán bejelentette, hogy már Győr kérte az intézmény Széchenyi Istvánról történő elnevezését.”
Közben dr. Kiscelli László főigazgató 1985-ben országgyűlési képviselő lett, s ezzel jelentősen növekedett a lobbi lehetősége. Dr. Kiscelli László 1985-ben a műszaki felsőoktatás egyik tanácskozásán bejelentette, hogy Győr már kérte az intézmény Széchenyi Istvánról történő elnevezését. A Miskolci Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem rektora a visszaemlékező szerint hevesen ellenezték, hogy a „legnagyobb magyar” a győri, s ne a miskolci vagy a budapesti felsőoktatási intézmény névadója legyen. A BME rektora egy hozzászóló javaslatát elfogadva bejelentette: visszatérnek a József Nádor Egyetem elnevezéshez… A Főiskolai Tanács 1986. február 10-én tárgyalta a főiskola elnevezésére vonatkozó javaslatot. A tanács a következő határozatot hozta: „A Főiskolai Tanács egyhangú szavazással támogatta az állami vezetőnek azon javaslatát, hogy főiskolánkat Széchenyi Istvánról nevezzék el.” A legnagyobb vita a név körül volt. A legtöbben a Széchenyi István Főiskola elnevezést támogatták, de a Széchenyi István Műszaki Főiskola is szerepelt a lehetséges javaslatok között. A Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola elnevezés viszont nem kapott támogatást.
( Fotó : Májer Csaba József )
A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1986. április 29-i ülésének napirendjei között szerepelt a „Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola elnevezése Széchenyi Istvánról” téma az egyebek napirendi pontban. Érdekesség, hogy 1986. május 16-i dátummal, s 22-i beérkezési időponttal Kreiter Mária, a megyei pártbizottság titkára levélben tájékoztatta dr. Kiscelli László főigazgatót, hogy az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Agitációs és Propaganda Bizottság az április 29-én tartott ülésén egyetértett azzal, hogy a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Széchenyi István, a „kiemelkedő reformkori politikus” nevét felvegye. E szerint ugyanazon a napon a Politikai Bizottság és az Agitációs és Propaganda Bizottság is igent mondott. Azt, hogy a Politikai Bizottság döntött, csak jó egy évtizeddel később tudhattuk meg, akkor oldották fel az iratok titkosságát. Közben a minisztériumok is elmondták véleményüket. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium gyakorlatilag megvétózta a két rövidebb nevet, mert így a közlekedési, a távközlési profilra vonatkozó kitétel kimaradt volna. Ez azért nem okozott csalódást az intézményben, mert a Művelődési Minisztérium helyett akkor már több éve a gazdagabb Közlekedési Minisztérium intézménye szerettünk volna lenni. A főigazgató is Kreiter Mária leveléből tudta meg a pontos elnevezést, ezt a levélen szereplő „a főiskola neve e szerint…” megjegyzés is erősíti. A Magyar Közlöny 1986. augusztus 31-én megjelenő számában szerepelt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1986. évi 13. számú törvényerejű rendelete, s az intézmények felsorolásában a név Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola. Az új név már másnap, szeptember 1-jén hatályos volt. 1990. július 1-jétől az intézmény elnevezése Széchenyi István Műszaki Főiskola, majd 1992. szeptember 1-től Széchenyi István Főiskola lett. A kormány 1157/1998. (XII. 9.) határozata, az Oktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó állami felsőoktatásban végrehajtandó intézményi integráció elveiről című jogszabálya „Győri Főiskola” néven jegyzi a Széchenyi István Főiskolából és az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolából létrejövő kétkarú intézményt. Az integráció nem jött létre, a Széchenyi István név megmaradt. S persze fontos időpont 1999. március 23., amikor a Széchenyi István nevet két parlamenti képviselő a Magyar Országgyűlés plenáris ülésén elmondott hozzászólása szerint a soproni egyetemnek kellene adni, a győri intézmény pedig elnevezésként Baross Gábort kapná. Ez a módosító javaslat nem készült el, nem adták be, a név így nem változott. 1999. április 2-i dátummal szerepel egy még nyilvánosan nem megjelent csatlakozó módosító indítványtervezet. Ennek lényege, hogy csak az integrációs folyamatban részt vevő intézmények kérhették átminősítésüket az új felsőoktatási törvényben. Ezt a módosító indítványt sem adták be, de értékes adalék az Eötvös Loránd Tudományegyetem ezen támogatása a Széchenyi Istvánról elnevezendő győri egyetem létrejöttéhez.
Az I. FEJEZET 1. § t) pontja: t) a Széchenyi István Főiskola, Győr és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Győri Tagozata, Győr jogutód intézménye a Széchenyi István Egyetem, Győr székhellyel.
A II. FEJEZET 3. § 1. bekezdés b) pontja: b) az Eötvös Loránd Tudományegyetem különválik az alábbi jogelőd intézményekre: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest és Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Győri Tagozata (Győr) Indoklás: a … számon beadott módosító javaslat a fenti intézmények integrációjára vonatkozik. A törvényjavaslat idézett helyein azonban a javaslat következményeit nem jelölte meg.
A parlament 2001. december 11-én döntött: a Széchenyi István Főiskola teljesítette a felsőoktatási törvényben előírt követelményeket, s 2002. január 1-től Széchenyi István Egyetemként folytathatja tevékenységét. Maradt a másfél évtizede, hosszas lobbi és harc által megszerzett név.
