Két férfi, egy eset. Az interjú kapcsán az egykori német sorozat címe jutott eszembe. S bár esetünkben nincs krimi, van viszont két – a Széchenyi István Egyetemhez és az Audi Hungariához egyaránt köthető – izgalmas szakmai életút, melynek metszéspontjában megszületett a PULI.
A bakonybéli származású Hasprai László az általános iskola elvégzése után Balatonfűzfőn tanult tovább, s mechatronikai technikusként végzett az Öveges József Szakképző Iskolában. – Mechanika, elektronika, vagy informatika? A három szakirány közül kellett választanom, végül az elektronika mellett döntöttem. Valószínűleg édesapámtól örököltem a villamosság iránti érdeklődést, aki villamos energiaipari technikusi képesítést szerzett. Azzal, hogy villamosmérnöki jövőt képzeltem magamnak, már „csupán” a helyszínt kellett kiválasztanom. Ez azonban már nem okozott komolyabb fejtörést, mivel Győr a fővárosnál sokkal élhetőbbnek tűnt. Tetszett a kisalföldi megyeszékhely kisugárzása, ahogy a győri egyetemé is. A kollégiumi lét sem jelentett számomra újdonságot, mivel a középiskolás időszakban is koleszos voltam. Annyiban mégiscsak szokatlan volt, hogy itt korántsem voltak annyira szabályozottak a körülmények, amit persze igyekeztünk is kihasználni – mondja mosolyogva, majd az „emlékezetes” oktatók felsorolásával folytatja a múltidézést.
– Ki mással is kezdhetném, mint a legendás Kuti Józseffel, kinek verhetetlen memóriáját idejekorán átélhettem. Az első zárthelyi kiosztásakor beazonosította a hallgatóit egyszer és mindenkorra. Jellemző, hogy 2005-ben, az első diploma megszerzése után két évvel összefutottunk, pontosan tudta, hogy ki vagyok. Az elektronikát tanító Borbély Gábort is megemlítem, aki számomra szakmailag is elismert tanár, ahogy többek között Horváth Zoltán is. Utóbbival nem is olyan régen a ZalaZone járműipari tesztpályán találkoztam, mondtam is neki, hogy hozzá hasonló gyorsasággal más ember táblára krétával írni aligha képes. Sokat kellett tanulni, de szerettem. Ezért is folytattam, a mechatronikai irányvonalat tovább követve. Másoddiplomás képzésben a műszaki informatikát is elvégeztem. Úgy éreztem, hogy az elektronika nem működhet informatikai háttér nélkül. Szerettem volna megérteni, hogyan lehet weblapokat tervezni, a programozásba mélyebben belelátni. Bár az elektronika és az informatika is rengeteg fejlődött azóta, az egyetemen tanultakat a mai napig hasznosítom.
Hasprai László szerint a szakmai tudást folyamatos tanulással mindig lehet bővíteni.
Fotó: Könczöl János / MEKLIZ FOTÓ
Az informatikai képzésből egy éve még hátra volt, így is szeretett volna elhelyezkedni. Legnagyobb cégként az Audi Hungaria keltette fel az érdeklődését, annak ellenére, hogy nem volt tisztában azzal, egy villamosmérnöknek milyen feladatkörei lehetnek egy autógyártónál. – Tizenhét esztendeje történt, hogy járműelektronikai analízismérnökként a vállalat munkatársa lehettem. Nagy mérföldkőnek számított az életemben, amikor az alapszintű elektronikai tudást autó formába öntve láthattam. Ez egy külön világ, izgalmas és változatos munka, amit azóta sem untam meg. A mai napig emlékszem a felvételi elbeszélgetésre, amelyen nem a papírra voltak kíváncsiak, hanem a tudásra, ezért például német nyelven beszélgettünk. A szakmai alapok meglétét vizsgálták ugyan, de inkább a problémamegoldó-képességre voltak kíváncsiak. A szakmai tudást folyamatos tanulással mindig lehet bővíteni, sokkal fontosabb, hogy az ember milyen logika mentén képes eljutni a megoldásig.
László nem csupán a megoldás(ok)ig jutott el, hanem újfent a alma materéhez is. Mivel tíz évvel ezelőtt a komplett autóelektronika-analízis terület specialistája lett, ehhez plusz lehetőségként társult többek között a felsőoktatással folytatott együttműködés. – A Széchenyi István Egyetemmel közös idei projektünk például az 5G ipari alkalmazhatóságára irányult. Az izgalmas és jövőbemutató együttműködés során a Digitális Fejlesztési Központtal közösen fejlesztettünk és próbáltunk ki 5G-s eszközöket éles gyártási körülmények között. Örömömre szolgál, hogy vendégoktatóként tantárgyakat is taníthatok a győri egyetemen. Úgy vélem, a tudás akkor hasznosul igazán, ha azt tovább is tudjuk adni. Ráadásul az elektronika, azon belül is az autóelektronika olyan gyorsan fejlődik és annyira az érdeklődés homlokterében van, hogy nem árt, ha a hallgatók ezen a területen naprakész tudással rendelkeznek. Szívesen beszélek a munkámról, melyet demonstrációs anyagokkal próbálok gyakorlatiassá, s egyfajta mini show-műsorral élvezetesebbé tenni. Rendre felvázolom, hogy egy villamosmérnök az egyetemről kikerülve mi mindennel foglalkozhat az Audiban. Próbálom jobban megismertetni, hogy a vállalatunknál annyira szerteágazóak a területek, hogy szinte minden szakmának megvan a helye. Ahogy arra is felhívom a figyelmet, hogy a hallgatók jöjjenek bátran audis gyakornoknak, mert nálunk azon felül, hogy sokat tanulhatnak, akár szakdolgozati témába kifutó szakmai feladatokkal is találkozhatnak.
Ilyen például a PULI (Programmierbar+Universal+Leicht+Interface), amely nagyon segítőkész, könnyen kezelhető, megbízható és gyors. Nem csoda, hogy már száznál is több audis munkatárs igényli a társaságát. Míg a laptopon futtatható hivatalos programmal gyakorlatilag percekben mérhető az autó valamely paraméterének lekérdezése, a céleszközként kifejlesztett PULI ezt alig 10 másodperc alatt elvégzi. A felhasználóbarát diagnosztikai eszköz megtervezésekor törekedtek arra, hogy a használata egyszerű legyen, így a járműelektronikában kevésbé jártas munkatársak is könnyedén olvashatnak ki információkat az autóból. Az eszköz elsősorban a minőségbiztosítás munkáját segíti, ám az előszéria analízissel és az utómunkával foglalkozó szakemberek is használják. A PULI egyébként minden Győrött készülő autóval találkozik – legalább egy, de inkább több alkalommal. Az apró fejlesztésekkel rendre tovább tökéletesedő eszköz „készen áll” arra is, hogy konszern, sőt csoportszinten is terjedjen – és ne csupán a jó híre.
– A gyakornokoknak igyekszünk olyan munkákat adni, hogy fejlődni tudjanak. Így volt ez Roli esetében is, aki sok kisebb projektet sikeresen abszolvált, mire felvetettem számára a PULI ötletét azzal a nem titkolt céllal, hogy annak kifejlesztése akár szakdolgozati téma is lehetne. A készülék hardveres része nagyjából összeállt, innentől kezdve azonban már mindent Roli tett hozzá. 2017-ben kezdtük a közös munkát, s az eszköz egy évre rá már használható volt. A közös munka kifejezést annyiban pontosítanám, hogy bár valóban voltak megbeszéléseink, a feladat kivitelezésében elsősorban a túlzott maximalizmusommal vettem részt. Ez a gyakornoki feladatoknál általában abban mutatkozik meg, hogy amikor a hallgató azt hiszi, hogy elkészült a feladatával, szerintem akkor még csak a félidőnél tartunk.
Venesz Roland fejlesztőmérnökként a járatáshoz szükséges szimulációkért felel.
Fotó: Könczöl János / MEKLIZ FOTÓ
– Ezt magam is tanúsíthatom – veti közbe Venesz Roland, az alkotótárs. – Az egyetemi negyedik félév után, 2015-ben nyílt lehetőségem gyakornoki munkára az Audi Hungariánál, ahol véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy Laciék területére kerüljek. Az autóelektronikai hibaanalízis vonzó feladatnak tűnt, s hogy nem csalódtam benne, azt jól jelzi, hogy szerződéshosszabbításokkal közel három éven át lehettem gyakornok. Folyamatosan kaptam az érdekesebbnél érdekesebb feladatokat, így aztán szakmailag nagyon hasznos és termékeny éveket tölthettem a vállalatnál. A PULI persze vitt mindent. Eleinte egyértelműen arra törekedtem, hogy az eszköz használható legyen, a szakdolgozat szövegezési részével csak ezután foglalkoztam. Bár tudom, hogy a diplomamunka fontos egy mérnök életében, esetemben mégiscsak egy fejlesztési folyamat mellékterméke volt a szakdolgozat.
– Mivel az Audi Hungaria többféle járműmodellt gyárt, nem volt elég egyetlen típusnál tesztelni a diagnosztikai eszközt – jegyzi meg László. – Az elkészülte után még sok időt kellett arra fordítanunk, hogy a PULI valóban univerzális legyen. A szakdolgozat elkészültével a berendezés igazából csak alapfunkciókat tudott, de akkor az volt a cél. Aztán miután egyre több területen használták, rendre felmerültek újabb igények. Az eszköz továbbfejlesztése jelenleg is folyik – és ez a jövőben is így lesz. Hiszen az autók folyamatosan fejlődnek, új szoftverek érkeznek a vezérlőkbe, melyekhez hozzá kell fejleszteni a PULI programját.
– Ezekben a feladatokban azonban én már nem vettem részt – mondja Roland, aki az utolsó egyetemi félévét már nem az Audiban töltötte. – Azzal a jól eső érzéssel köszöntem el a vállalattól, hogy amit kértek tőlem, azt teljesítettem. Azonban már akkor is éreztem, hogy ez a búcsú nem végleges. Tavaly májusban vissza is tértem, de akkor már munkatársként. Az EDAG Hungary nevű autóipari mérnöki irodánál dolgoztam, ugyancsak elektronikai területen, ám ez annyiban más volt, mint az audis gyakornoki időszak, hogy itt olyan vezérlőket fejlesztettünk, melyek a két-három év múlva piacra kerülő új modellekbe kerülnek. Tesztmérnökként én ezeket a vezérlőket teszteltem. Ahhoz, hogy ezt a feladatot végezhettem, kellett az a tudás, amit az Audiban elsajátíthattam. A négykarikás járműgyártóhoz való visszatérésemhez pedig kellett az a szintén három éves tapasztalat, amit a Leier City Centerben található mérnökirodánál töltöttem. Ott ugyanis egy újabb szeletét ismerhettem meg az autóipari elektronikai fejlesztésnek. Tudásomat nagymértékben gyarapítottam azzal, hogy komoly mélységben beleláthattam a szoftverek fejlesztésébe. Tudatosan építem a karrierem, s ennek megfelelően a tudásom. Ezért nyerhettem felvételt az Audi Hungaria motorfejlesztéséhez. Fejlesztőmérnökként a motorfékpadok mellett dolgozva a járatáshoz szükséges szimulációkért felelek. A feladatom röviden az, hogy a fékpadok mellett is megkapja a motor ugyanazokat a feltételeket, információkat és impulzusokat, melyeket az autóba építve, használat közben is megkap.
A „szakmázás” közben kapunk észbe, hogy Venesz Rolandot még nem is ismerjük – csak a munkája alapján. – Hiszen ez a lényeg – mondja mosolyogva, majd belekezd önéletrajzába.
– Győr-Ménfőcsanakon születtem, s miután elvégeztem a helyi általános iskolát, a Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskolában (PÁGISZ) tanultam tovább, ahol gyengeáramú elektronikai végzettséget szereztem, illetve ötödévben OKJ-képzésen is részt vettem. Az irányultságom már gyerekkorban kiderült, miután élvezettel bontottam apró elemeire a szüleimtől kapott rossz rádiót, hogy képet kapjak annak működéséről. A PÁGISZ-alapokra építve kezdtem 2013-ban a Széchenyi István Egyetemen a villamosmérnöki tanulmányaimat, melyen automatizálás szakirányban szereztem diplomát. Az egyetemi oktató gárda gyakorlati szinten is törekedett a tudásátadásra, így aztán valamennyi tanáromra hálás szívvel gondolok, de Kuczmann Miklós és Borbély Gábor nevét külön is kiemelném, ahogy Budai Tamásét is, aki a szakdolgozatom belső konzulense volt. Mérnökként mindig is próbálok a tökéletességre törekedni és megérteni a mögöttes tartalmakat. A középiskolában elsajátított tudásanyag birtokában az egyetemen megtanulhattuk azt is, hogy a már megismert eszközök miért is úgy működnek, az Audiban pedig ezeket a fizikai valójukban is láttam. Januártól a vállalatnál új területen hasznosíthatom és bővíthetem a tudásomat. A fejlesztés alatt álló elektromos motorok vezérlőegységeinek tesztelésével fogok foglalkozni, ez lesz karrieremben a következő lépcsőfok. Sokszor mondják, hogy nekem mindig szerencsém van, de úgy érzem, hogy meg is dolgoztam érte.
Két férfi egy eset. Venesz Rolan és Hasprai László a PULI „gazdái”.
Fotó: Könczöl János / MEKLIZ FOTÓ
Névjegy:
Hasprai László karate edzésekre járva ismerte meg a feleségét, aki ugyancsak a Széchenyi István Egyetemen végzett, diplomás ápolóként. Az első gyermekük születése után költöztek Nyúlra, ahol jelenleg is élnek két „trónbitorló” fiúkkal: Botond 10, Gellért 4 éves.
Venesz Roland bátyja is a PÁGISZ-ba, majd szintén a győri Széchenyi-egyetemre járt – rekreáció szakon. A testvér említése azért is fontos, merthogy neki köszönhetően találkozhatott Roland a párjával. Bár az ifjú hölgy a Krúdyban tanult, részt vett a Pattantyús-bálban, ahol Roland bátyja rábeszélte arra, hogy csatlakozzon csapatukhoz a középiskolák 24 órás vetélkedőjében. A versenyre készülődés közben találkozott Roland leendő feleségével, akivel végeredményben 9. osztályos koruk óta egy párt alkotnak. Szerelmük gyümölcse Kornél, aki most öt hónapos. A család Pannonhalmán él. Természetesen a feleség is a Széchenyin végzett, gazdálkodás és menedzsment szakon.
FORRÁS: Széchenyi Alumni Magazin 2022 tél
