A hajózási képzés hazai jogelődjének tekintjük az 1774-ben alapított, 1870-ben újra megszervezett, az I. világháború után Magyarország számára megszűnt Fiumei Tengerészeti Akadémiát. A hajózási képzés a mai Fiumében, Rijekában a jelenben is létezik.
A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola (KTMF) jogelődjeként jegyzett Felsőfokú Gépjárműközlekedési Technikumban 1966-tól hajózási szak is működött. Műszaki-üzemeltetési és forgalmi-kereskedelmi szakkal indult a Felsőfokú Gépjármű-közlekedési Technikum Budapesten, az Újhelyi út 14. szám alatt. Autóközlekedési és autójavító vállalatok számára képeztek középszintű műszaki irányítókat, s 1966-ban itt kezdődött el a tengerész fedélzeti hajósok felsőfokú képzése. A szakot 1971-ben – a felsőfokú technikum KTMF szervezetébe történő integrálásával – megörökölte a főiskola. A hajósok oktatását a piacon jóval keresettebb belvízi fedélzeti és hajógépész üzemmérnökök képzésére is ki akarták terjeszteni. Erre azonban nem került sor, mert a hajózási szak a Gépjárműközlekedési Tagozat Győrbe településével, 1974-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) maradt. 1988-ig a BME Közlekedésmérnöki Karának főiskolai hajózási szakán képezték a tengerész és belvízi hajóstiszteket, hajógépészeket. A hajózási üzemmérnöki szak az indoklás szerint azért maradt Budapesten, mert a speciális hajózási szaktárgyak oktatására csak a fővárosban működő hajógyárakban és hajózási vállalatoknál dolgozó szakemberek vállalkozhattak. A gyakorlati oktatáshoz szükséges műhelyek, hajógyárak szinte kivétel nélkül Budapesten voltak, az oktatáshoz szükséges speciális szakkönyvek, folyóiratok, rajzok is csak ott álltak rendelkezésre – szólt az indoklás. A valóságban a hajózás piaci felértékelődése, magas(abb) presztízse lehetett az ok. Ezért került 1975-ben a Műszaki Egyetemhez a hajózási üzemmérnök szak tengeri ágazata és itt indult meg a belvízi ágazatnak és a hajógépész üzemmérnöki szaknak az oktatása. Ezt követően a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola azt szorgalmazta, hogy a közlekedési ágazat egésze számára Győrben képezzék az üzemmérnököket. A közben Győrbe került légiforgalmi irányító szakhoz szerették volna kapcsolni a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola repülőgépvezetői szakát is. A Pannon Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karával (így hívták) együttműködve felvetődött mezőgazdasági üzemmérnökök képzésének a gondolata is. A KTMF Főiskolai Tanácsa többször javasolta, hogy az oktatás építsen a Rába MVG és a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, valamint a megye és a régió nagyobb mezőgazdasági üzemeinek folyami és tengeri szállítási igényeire, támogatására. Az igény talán ma is valós.
YACHT KIÁLLÍTÁS GYŐRBEN A hajózási képzések térségi megjelenítését erőteljesen segítette az akkor Széchenyi István Műszaki Főiskola néven működő intézményünk parkolójában és aulájában 1992 nyarán rendezett „Yacht” kiállítás. A programot a Főiskolai Yacht Klub és az IGJ Trade Kft. szervezte. Negyven hazai kiállító mutatta be a hajózáshoz kapcsolódó termékét, szolgáltatását. A háromnapos programot mintegy 8000 érdeklődő tekintette meg, így például Kopár István hajóját. A cél a nemzetközi hajózási börze győri meghonosítása volt.
Az 1980-as évtized második felét jellemző gazdasági visszaesés miatt a BME megvált a közlekedési szakma több képzésétől. A Budapesti Műszaki Egyetemről a légiforgalmi irányító szak mellett 1988-ban Győrbe került az eredetileg a főiskola szervezetéhez tartozó hajózási képzés is. A közlekedésmérnöki szakon belül hirdettük meg a folyami és a tengerhajózási szakirányt, a gépészmérnöki szak kínálatában szerepelt a hajógépész szakirány. Adataim szerint a hajós képzéseket 1997-ben hirdettük meg utoljára. Az 1999-es Egyetemi Akkreditációs Program egyik változatában sem szerepeltek már a hajózási szakok. A képzés vezetője 1988-tól az önálló Hajózási Tanszéken, majd később, 1992-től a Közlekedési Tanszéken belül dr. Ugróczky László főiskolai docens volt. Dr. Vincze Kálmán egyetemi docens Szlovákiából, a Révkomáromi hajógyárból jött oktatni. 1988-ban két oktató, mint óraadó járt Budapestről: Horváth István és Hadházi László. A tanszéken a következő oktatók oktattak: dr. Ugróczky László (Hajózástan, Csillagászati navigáció), Eördögh Lajos (Hajók szerkezete, építése), dr. Oláh Ferenc (Elektromosságtan), dr. Suhai Ferenc (Hajózási földrajz, vízrajz), Sipos Miklós (Hajók üzeme és fenntartása), dr. Lép Ildikó (Meteorológia), Horváth Gábor (Hajóvezetés I., Hajóvezetés II., Hajóutak I., Hajózástan II., Navigációs hidrometeorológia). Dr. Benedek Zoltán és Hadházi Dániel a BME-ről óraadóként vett részt a képzésben. Dr. Papp Magdolna egyetemi belgyógyász főorvos hajózási egészségtant, túléléstechnikát tanított. Mekkey Péter, Kelemen Tamás, Borbély Tibor a megnövekedett hallgatói létszám miatt az új Hajózástan tárgy meghívott előadói voltak. A hallgatók az első években tengeri, belvízi és hajógépész szakon tanultak, szereztek diplomát. 1992-től a közlekedésmérnöki és a gépészmérnöki lett a szak, a hajózási terület a szakirány. A tanszékhez tartozott még Kontráné Zémann Éva, mint műszaki rajzoló, könyvtáros, valamint Kontzné Stoller Gitta tanulmányi és gazdasági előadó.
1989-ben dr. Ugróczky László (balra – mellette dr. Koren Csaba professzor, intézetigazgató) megalapította a Főiskolai Jacht Klubot. Számos főiskolai oktató, győrihonpolgár lett tag, s szerzett belvízi vitorlás, illetve motoros képesítést. Így dr. Oláh Ferenc, dr. Suhai Ferenc, Bognár Rezső, dr. Varga Zoltán, Csintalan Zoltán, Puskás László, dr. Göde Ferenc, Agárdy Gyula, Puhl Ferenc, Kontzné Stoller Gitta, Kontráné Zémann Éva, Gyenge Jenő, dr. Garab Endre, dr. Kowassy László. Minden évben – lehetőség szerint – kétszer mentek a hallgatók a Főiskolai Yacht Klub tagjaival vitorlázni a Balatonra, a Fertő-tóra, később az Adriára és az Égei-tengerre is.
Az oktatás helyszíne a hajós labor volt. Ez egy 1971-ben, az intézmény építésének kezdetén létesített felvonulási épület volt, évenként hosszabbították meg a fennmaradási engedélyét. A tengerészeti oktató termet lobogókkal díszítették fel. A gépész laborban sok gépészeti eszköz szolgálta a képzést. A labor előtt láthattunk egy nagy horgonyt, ami sajnos eltűnt…
A Klub 1985-ben… …és 1992-ben
Mind nehezebb volt a gyakorlati helyek biztosítása, nem maradt tengeri hajónk, a folyami hajózás sem igényelte a győri hajósmérnöki képzést. Elfogytak a jelentkezők, a felvettek, a diplomázók. A hajózási szakokat, a gépész és az üzemi képzések rivalizálását, a győri tradíciókat már csak a következő, akkor gyakran hallott mondás őrzi: gép nélkül megy a hajó, de hajó nélkül nem megy a gép. A képzés tantervei az 1990-es évtized aktuális éves tanulmányi tájékoztatóiban, a Közlekedési és Gépészmérnöki Fakultás kötetben szerepelnek. A győri hajós képzés mellett, de attól és tőlünk függetlenül működött Győrött a magas presztízsű kishajóvezetői képzés, amelynek terepgyakorlata Magyarországon, az Adriai- és az Égei-tengeren volt. Kutatásom szerint ez ma is nagyon piacképes, keresett tanfolyam Győrött. Széleskörű adatgyűjtésem során megkerestem a képzés folyamatában közreműködő, többségében már nyugdíjas kollégákat, elemeztem az írott forrásokat, felhasználtam archívumom hajós adatait.
2023. június 1-jén az aulában 16 tengerész fedélzeti tiszt vehette át aranydiplomáját. Ők valójában még Budapesten, a Gépjármű-közlekedési Tagozaton, az Újhelyi úton tanultak. A diplomájukat fél évszázada jogelődünk, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola adta ki.
JACHTKIKÖTŐ GYŐRBEN? A kiállítás társrendezvényén a győri jachtkikötő létesítését szorgalmazták. A már működő hazai és osztrák kikötők képviselői 1992-től szükségesnek tartották a győri kikötési lehetőség megteremtését. Ezt mérlegelve a győri klub vezetése úgy döntött, hogy megszervezi a kikötő létrehozását. Helyként legalkalmasabbnak a piactéri (Dunakapu tér) rakpart gabonatárház melletti részét jelölték meg, melyet az önkormányzat szakértői is elfogadtak. „Jelenleg a kikötőhöz szükséges eszközök megszerzése, ezzel párhuzamosan az ismertetők készítése folyik, amelyhez jelentős segítséget jelent a Magyar Yachtkikötők Szövetségének 1992. január 16-i megalakulása. A terv nem valósult meg. A klub 1990-től elsősorban belvízi és tengeri kishajó-vezetést oktatott. Az első két évben hat belvízi és egy tengeri kishajóvezetői tanfolyamot szerveztek, amelyeken mintegy 150 résztvevő volt. „A tengeri tanfolyam hallgatói sikeres és élményekben gazdag oktatáson vettek részt az Adriai-tengeren az elmúlt nyáron” – olvasható a klub 1992- es évvégi beszámolójában. A klub a gyakorlati oktatáshoz 1992-ben két Kalóz típusú vitorlás kishajóval, egy belvízi motorcsónakkal és egy motoros tengeri mentőcsónakkal rendelkez1986-ban, a Széchenyi István név felvételekor az akkori közlekedési miniszter, Klézl Róbert egy Dunajszky Lőrinc által készített szobor másolatát, s plusz két ígéretet adott az intézménynek. A háromból a mellszobor ma is látható. A 424-es gőzmozdonyt Győrig még el tudták (volna) gurítani. Itt a trélerre rakás és a révfalui hídon való átvitel következett volna. A híd szerkezete, teherbírása, magasságméretei azonban nem tették lehetővé az áthozását. Tanulmányi vagy klub hajó? Ez is 1986- ban kezdődött. A hajós képzés gyakorlati terepe mellett a hallgatói „A” klub kiterjesztéseként került elő a balatoni hajó, a vízibusz Aranypartra hozása. Attól kezdve évekig a Mosoni-Duna túl alacsony, vagy túl magas vízállása gátolta a hajó Győrbe úsztatását. Jelentős ellenzői köre is volt a mozdony és a hajó ide kerülésének. A karbantartás várható magas költségei, a rongálás is fontos érvek voltak. 1992-ben az egykori győri Városháza (Széchenyi tér) pincéjében terveztünk hallgatói klubot. Akkor már nem volt szó a hajóról…
